Esély a demokráciára
El tudom képzelni, hogy az SPD eltűrne egy CDU kisebbségi kormányt. Esélyünk lenne egy erős ellenzékre és egy tapasztalt miniszterelnökre, aki történelmet írhatna.
Otthon Európában és otthon Heilbronnban.
El tudom képzelni, hogy az SPD eltűrne egy CDU kisebbségi kormányt. Esélyünk lenne egy erős ellenzékre és egy tapasztalt miniszterelnökre, aki történelmet írhatna.
A Heilbronn Experimenta ellenpontjaként régóta vágytam egy Europahausra.
Az Egyesült Államokban és az Osztrák Köztársaságban lezajlott legutóbbi választások, valamint az olasz népszavazás végeredménye ámulatba ejt bennünket az év végén.
Az egész azzal kezdődött, hogy 1945-ben Európában bő 31 évnyi gyilkosság és emberölés után végre elhallgattak a fegyverek. Szinte az egész világ romokban hevert, és a háborúk a világ tőlünk távolabbi, a nyugati világ számára kevésbé érdekes régióira helyeződtek át.
Önmagában az a tény, hogy néhány évezreddel ezelőtt olyan emberek éltek Délkelet-Európában, akikről azt mondják, hogy feltalálták a demokráciát, még nem teszi Európa mai lakóit demokratává.
Hatalmas léptekkel közeledünk az év végéhez, és aligha tudjuk felsorolni mindazokat a sérelmeket, amelyeket az elmúlt napokban, hetekben annyira nyilvánvalóvá tettek és tesznek számunkra most is.
Nem szabad szem elől tévesztenünk közös célunkat, a világszövetséget.
Szabadság, béke, demokrácia és gazdasági jólét – Európa ígérete polgárainak. Globális összehasonlításban mi, európaiak is jól állunk.
Európánk most már a peremén ég, és még az Európai Unió „hazaországaiban” is egyre több bátorításra és támogatóra találnak az Európa-ellenes törekvések.
Többet kell tennünk eszméink és értékeink előmozdítása érdekében.
A közelmúltban Európában és környékén történt események nemcsak minket, európai föderalistákat lepnek meg.
Meddig jut el Európa, vagy inkább meddig juthat el?