Kiemelt fotó: EU és Egyesült Királyság | © Shutterstock
Kétségtelen, hogy 23. június 2016-a (!) óta mindannyian nagy érdeklődéssel követik az Egyesült Királyság 29. március 2019-én bejelentett Európai Unióból való kilépése körüli eseményeket. Mindeközben 31. október 2019-ig minden lehetségesnek tűnik, még az is, hogy a britek az Európai Unión belül maradjanak.
Nincs jobb kormányzási forma nekünk, embereknek, mint a demokráciáink; bár ezeknek is megvannak a hiányosságai, együtt kell élnünk azzal a hiányossággal, hogy például nincsenek minimumkövetelmények a népképviselettel szemben. Az önértékelés és a pártapparátusok nem járulnak hozzá a politikai döntéshozók minőségbiztosításához, és mi, állampolgárok nyilvánvalóan hagyjuk magunkat más dolgoktól vezérelni a választásokon.
Számomra érthetetlen, hogy a polgártársak hogyan hagyják magukat a legmagasabb pozíciókba megválasztani, és eleve tudják, hogy soha, de soha nem fogják tudni betölteni, és fogalmuk sincs arról, hogy valójában mit kellene tenniük ebben a pozícióban. . Ennek következményei többek között az évekig tartó sikertelen kilépési tárgyalások, az egzisztenciális kérdések évtizedes megtorpanása, a problémák kiülésével még kérkedõ „döntéshozók”, és ennek következtében a demokrácia iránti egyre fokozódó frusztráció. Ez a frusztráció egyre közelebb hozza a polgárokat az autokratákhoz és a diktátorokhoz – olyanokhoz, akik úgy tesznek, vagy legalábbis azt a látszatot keltik, hogy tudják, mit csinálnak.
A probléma nem abban rejlik, hogy a polgárok érdektelenek a politikában vagy akár Európánkban. A probléma egyértelműen az, hogy a politikát és Európát aligha, vagy egyáltalán nem tudjuk ízletessé tenni polgártársaink számára!
A „nagypolitika” már régóta nem tépett le senkit a lábáról, a szorult helyzetbe került civil társadalom keresi a maga útjait – és ilyen messze a parlamentektől –, mint a „Friday for Future”, „Gilet Jaune” vagy „ Pulse of Europe", nemcsak azért, hogy hangját hallatsák, hanem a meglévő problémákra is rámutassanak, és megoldást találjanak rájuk.
De még helyi szinten is a problémák megoldása vagy a nehezen kommunikálható döntések már régen nem állnak a politika középpontjában; ami egyben azt is jelenti, hogy helyi polgártársaink már nem érzik magukat „elvittnek”. Ennek egyik kifejeződése az alacsony részvétel. Ez pedig arra sarkallja a politikai jelölteket, hogy csak azokon a helyeken kampányoljanak és beszéljenek, ahol saját gyors sikereiket várják – a ördögi kör elkezdődik.
"Nos, ma reggel felkeltem, és ittam magamnak egy sört. A jövő bizonytalan, és a vég mindig közel van."
Jim Morrison, Roadhouse Blues (1970)
