Bejegyzés fotója: vízcseppek | © Pixabay
Pindar egyik epiniklájában magát a vizet dicséri, angol fordításban pedig a következőképpen:
„Mindenben a legjobb a víz; de az arany, mint a ragyogó tűz éjjel, felülmúlja a gazdagság minden büszkeségét."
Pindar, OLIMPIA 1
Ez a Kr.e. V. századi ókori görög költő biztosan nem ismerte a Brit-szigeteket, amelyek többet követeltek az emberektől, mint a víz tiszta élvezetét.
Valószínűleg a sors iróniája volt, hogy az i.sz. 5. századtól kezdve a keresztény szerzeteseknek a jelek szerint sikerült magát a vizet aranyszínűvé varázsolniuk, majd az élet vizeként, ma ismertebb nevén whiskyként vagy whiskyként értékesítették.
Jóval később én is belekóstoltam, amikor egy barátom bemutatott egy jó teát és még jobb whiskyt. Még mindig szép emlékeim vannak a közös kóstolóesteinkről, és remélem, hogy a lehető legközelebb jutott ahhoz a célhoz, hogy minden egyes malátát legalább egyszer kipróbáljon.
Évekkel később magamnak is be kellett látnom, hogy ez valószínűleg reménytelen vállalkozás, hiszen a piac itt is azonnal reagál, és a kereslethez igazítja a kínálatot.
Az 1980-as és 1990-es években alig vagy egyáltalán nem létező whiskyk ma már minden formában és számomra nagyon megdöbbentő módon szinte minden évjáratban elérhetőek. Elgondolkodtató, hogy a gyártók és a kereskedők hova rejtették el ezeket a hordókat és palackokat évtizedeken keresztül, így a hozzám hasonló gyűjtők a múlt században nem tudták feltárni ezeket a kincseket.
Azzal vigasztalom magam, hogy ez nyilván csak a nagyon szűkös anyagi lehetőségeimnek köszönhető, és örülök, hogy most újra vannak olyan szeszfőzdék, amelyeket néhány éve leszereltek és lebontottak.
Mindenesetre a gyűjtőszenvedélyem, amely egészen a múlt századig tartott, biztosította, hogy több kellékem legyen, mint amennyit valaha is élvezni fogok. De azt is lehetővé teszi, hogy csak a múlt századból származó whiskyt igyam, mielőtt a kínálatot a kereslethez kellett volna igazítani.
A sors másik iróniája, hogy a jobbik felem soha nem tudta megszokni ezt az italt, és a legkisebbemben is kialakult a gin iránti szenvedély.
"Valóban nagyon kevés kell a boldog élethez."
Marcus Aurelius, Meditációk (VII. könyv, 67)
