Kiemelt fotó: lemezborító
Ma van egy kis nosztalgiarohamom. G. Oliver az 1970-es években azzal ismertetett meg velem ezt a zenészt, hogy egyszerűen addig hallgattam a lemezeit, amíg meg nem engedhettem magamnak.
Jean-Michel Jarre 1948-ban született Lyonban, és 1976-ban hirtelen híres lett az Oxygène című albumával. És az „Equinoxe” (1978) is azonnali sikert aratott. Alig egy évvel később a zenei ízlésem teljesen megváltozott, de ez nem akadályozott meg abban, hogy 1981-ben azonnal megvásároljam a Magnetic Fields című lemezét.
Az évtizedek során abbahagytam ezeknek a lemezeknek a hallgatását, pedig később legalább kettő CD-n is elérhető volt számomra. Jarre ma is zenél és tavaly novemberben kiadta legújabb lemezét „Oxymoreworks”.
Kezdésnek azonban itt van az Equinoxe egy nagyon sikeres interpretációja, amely egy kicsit kellemesebbé teszi ennek a zenének a hallgatását.
És itt van egy részlet a legutóbbi munkájából:
Befejezem ezt a bejegyzést, és először táncolok egy kicsit.
Aki pedig most nem megy táncolni, annak íme egy kis ráadás, mégpedig a rendezői vágás a Versailles 400-ban rendezett vegyes reality koncertjéről.
