Írta: dr Walther Heipertz 31. július 2023-én 15:04-kor

Milyen fordulópontra van szükségünk európaiaknak?
(6. Hertenstein-beszélgetés a Theaterschiff Heilbronnban, 17.9.2023. szeptember 12. 00:13 és 30:XNUMX között – moderátor: Prof. Dr. Walther Heipertz, Heidelberg)

Bevezetésként a moderátor a korábban elküldött, illetve az interneten elérhetővé tett dokumentumokra hivatkozott, hogy az ott levezetett „alapkérdésekre”, illetve adott esetben néhány lényeges kérdésre terelje a vitát. Az összegyűlt kör ezúttal nem egy alcsoport volt, hanem -- ahogyan ezen a találkozón, amely a koronajárvány utáni első nem virtuális találkozó volt - a tervek szerint minden jelenlévő részt vett.

Az MdB előző előadásának folytatásaként Michael Link Mindenekelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a kérdések eszkalációja és sürgőssége - "Fordulópont" címszó alatt - elsősorban Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújában áll. A moderátor a közelmúltban megjelent két európai szakpolitikai publikáció alapján ismételten kifejtette, mennyire kívánta konkrétan ezt a sürgősséget figyelembe venni megközelítésével.

Ilyen körülmények között sokkal élesebb a kérdés, hogy egyáltalán mit tud és mit kell elérnie Európának. Természetesen ez párosul azzal a felfogással - minden bizonnyal szinte mindenkiben elterjedt -, hogy Európa egésze valójában meglehetősen szétszórtnak, elhagyatottnak tűnik, talán még nem is nagyon cselekvőképesnek tűnik, és jelenleg talán tényleg teljesen eltalált és "bemutató" a hiánya. reakció.

Ez felveti azt az általános kérdést, hogy Európa hogyan tud, vagy kell folytatnia, egzisztenciálisan, ugyanakkor nem tűrve el semmilyen késedelmet!”

A moderátor azonban azt feltételezte koncepciójában, hogy a legnagyobb sokk is általában csak rövid reakciókat vált ki, de a sokk által sújtott helyzetet, szervezetet érintő alapokon nem változtat semmit lényegesen – kivéve, ha nyilvánvalóan felesleges akadályokról van szó, feloldotta az összes érintett hirtelen belátása, ami azonban nem úgy tűnik. Ezért fontosnak tűnt a határozottabb tájékozódáshoz, éppen ezek miatt a drámai helyzetek miatt, hogy újra – mondhatni „teljesen új” – utakat keressünk annak érdekében, hogy esetleg gyorsabban és fenntarthatóbban tudjunk haladni az elkötelezett európaiak tudatában, de akkor is. jelentős európai együttműködés, a dezorientáció és a csüggedés legyőzése. Ez most az a mód, hogy az ideális esetben elrejtett vagy „elakadt” mentális akadályokat először kidolgozzák és megdolgozzák, vagy akár el is távolítják őket.

Az ötlet az volt, hogy egy bizonyos „módszertan” alapján dolgozzunk két publikációval, amelyek felismerhetően ellentétes következtetéseket vonnak le az Európának ajánlandó további stratégiákról. Azokkal a publikációkkal azonban, amelyek még nem - mindent felülmúlva - csak reakcióként jelentek meg erre a háborúra, de minden bizonnyal az Európában és Európa körül egyre fokozódó feszültségek összefüggésében. A szerzőről alkotott véleményt nem csak olvasás és megértés alapján kell kialakítani, hanem egy kifejezetten „kiegészítő összehasonlításban” is mélyrehatóan mérlegelni kell, mint például ezek a különböző következtetések – sokak számára. nagyon párhuzamos A tényleírások, amelyek e szerzők tapasztalatai miatt ott is várhatóak voltak, részben szintén nagyon összehasonlítható módon kerülnek leírásra és leírásra - részletesen eltérően származtak.

Az ötlet az volt, hogy legalább megbízhatóbb, kritikusabban megvizsgált, saját megállapítást tudjunk kidolgozni ezzel kapcsolatban, de mindenekelőtt az volt, hogy azonosítható legyen, melyikelőzetes döntéseket' együttdöntők ezekben a különbségekben, amelyeket maga a szerző valóban kifejezettnek vagy magától értetődőnek "ért", de az egymásnak ellentmondó következtetések tükrében és azok esetlegesen gördülékeny érthetősége miatt egyáltalán nem!

Csak így válik azonban értelemszerűen világossá, hogy az irány Edzard Reuter, a nemzeteken túlmutató egység ösztönzése értelmében, Dohnányié pedig éppen ezeknek az állításoknak a kvázi szükséges „lefegyverzése” értelmében végső soron inkább vélemény, mint már „bizonyított” szükségszerűség, hiszen amit maga az illető szerző jobban ill. kevésbé érti meg, mert azt akarja, hogy ezt hihetővé, mint elkerülhetetlenné tegye.

A moderátor szerint az első fontos eredmény, ami ennek pont az ellenkezője, az volt, hogy az összproblémával összefüggésben a polarizált pozíciók eszkalációja. szinte értelmetlen az, bár maguk a szerzők természetesen lényegében a konklúzió felé haladnak, majd a hangsúlyt is oda helyezik.

Ennek az összehasonlító és elmélyült olvasatnak a célja és eredménye azonban nem az alapvető béke megteremtése volt a legkülönbözőbb álláspontok között. Ez nem eredményez megnyugvást és elmélkedést, például az elrettenthetetlen, meditatív csendet, bár a falakat a környéken lerombolják. Nem elég vitatkozni, vitatkozni, eszmét cserélni, lazán az "Út a cél" teásfilcre alapozva. Ez csak - amíg lehet és akar beszélni, például a vitacsoportunkban egy ilyen színházhajón - az esetleges konfliktushelyzetekre sokkal megalapozottabb módszer, amelynek tiszta létezésén sajnos egy csettintéssel nem tudunk változtatni. ujjainkról, hogy egyértelmű álláspontot foglaljunk.

Nem elég a fent említett "összehasonlító és mélyreható olvasmány" egynél több trendszettről vagy hasonlóról. Amint azt a sablonban részletesebben kifejtjük, egy nagyon implicit, elsősorban nem nyilvánvaló előzetes döntés tényszerűségének ez a „felfedezése” azt jelenti, hogy az ember ezután azonosítja azokat a kérdéseket is, amelyekre az imént válaszolt, kvázi azokat, amelyek ezekre az előítéletekre vonatkoznak. problémákat okozva. De lehet, hogy nehéz megragadni őket, mert valószínűleg bonyolultságuk vagy az egyszerű válaszokkal szembeni ellenállásuk miatt maradtak ennyire rejtve, egy érezhető és valós cselekvési kényszer, túl sok bizonytalanság és kkognitív disszonanciát váltanak ki, ezért csak "zárt döntő" válaszoltak.

Ilyen alapkérdés például az, hogy valaki még mindig nagyon kiterjedt nemzeti kontextusban él-e és gondolkodik-e, de érzékel itt bizonyos hiányosságokat, és ezért különösen lelkes, és megoldásra szorul „előre”, vagyis egy nagyobb, több létrehozására. hatékony egésznek, első pillantásra van fogalma az egészről, amely egyenesen figyelmen kívül hagyja, sőt utálja a részeit.

Ez egy olyan feszültségmező, amely nagyon hatékony lehet, de amire sokan csak hallgatólagosan válaszolnak, egy dolog iránti lelkesedés értelmében (pl. BE Reuter) -- ami aztán adott esetben akár teljesen mássá válik. kritikus, konkrétabb kérdések szembesítésébe és elhatárolásába -- , vagy erős, egyre alapvetőbb ellenreakció a kételkedés értelmében, esetleg kicsiben maradva a másikkal szemben (K. v. Dohnányi). 

Ennek a témakörnek a során - amelyet a moderátor eleinte csak példaként említett az ilyen "alapkérdések" jelentésére és levezetésére -, aminek tulajdonképpen ennek a kérdésnek, majd a többinek a tárgyalásához kellene vezetnie, világossá vált, hogy ez a önmagában egy külön vitacsoport témája lehetne, és ha valaki valóban megalapozott előrelépést és nagyobb önbizalmat akar elérni, amivel éberebb, érzékenyebb, pontosabb és biztosabb lehet. az európai politikáról szóló további vitában.

Kérdésünkre ezért azt preferálták, hogy az esemény előkészítésének koncepciójában többé-kevésbé feltételezetteket most pótolják: foglalkozzanak - vagy mindenekelőtt a főbb megállapítások tudomásul vételével - azokkal a kiadványokkal, amelyekről alapul, és akkor talán még néhány olyan alapproblémát is megnevezek, amelyekről mindkét szerző, mintegy rejtett módon, már döntött.

A moderátor ezért röviden vázolta a két szerző érveit, amelyek részletesebben is olvashatók a szemelvényekben. Ezt követően a következő szinopszis első fókuszából („Európai ambíciók mint nemzetellenes zsákutca, vagy éppen ellenkezőleg”) szemelvények kerültek megvitatásra, a moderátor pedig elmagyarázta, hogy az ő szemszögéből miként alakult ki a már Az EU problémái miatt megváltozott nemzetek említett kérdése pontosabban körvonalazható.

A végén ismét bebizonyosodott, hogy az ilyen alapkérdések több teret igényelnek a megbeszélésre, és törekedni kell arra, hogy minden esetben több időt és fókuszt biztosító vitacsoportokban újra foglalkozzanak ezzel. Az ilyen témaközpontú vitacsoportok célja az kell, hogy legyen, hogy ismét több energiát és irányt adjanak egymásnak az európai elkötelezettségünk és érdeklődésünk alapvető témáiban való elmélyült tájékozódás révén. csüggedésállóbb inkább Európa komplex önmaga és formálása keresésében polgári mozgalom alulról alkotni vele. Egy ilyen megközelítés azért elengedhetetlen, mert az európai tisztviselők által tett - abszolút nélkülözhetetlen és semmiképpen sem diszkriminálható - kijelentéseket általában csak "reklámblokkként" lendítik át, ha nem ágyazódnak be egy élénkebb, folyamatosabb párbeszédbe állampolgárok.

Írta: Heinrich Kümmerle 31. július 2023-én 15:11-kor

Ursula Hecht jegyzőkönyvet vett fel a vitáról Michael George Link A Bundestag tagja

 

6. Hertenstein-beszélgetés, 17.09.2022. szeptember XNUMX

Sok elkötelezettséggel Bettina és Heinrich Kümmerle felkészült és meghívott a 6. Hertenstein-beszélgetésekre.

Az esemény idén – miután tavaly még csak virtuálisan kerülhetett megrendezésre – a heilbronni Neckar színházhajóban zajlott, és ez a különleges háttér is különleges sípot adott az eseménynek.

kerületi elnök Heinrich Kümmerle üdvözölte a számos EU-tagot Baden-Württemberg minden részéből, a vendégeket pedig külön köszöntője köszönti a városvezetés résztvevőinek, a jelenlévő helyi önkormányzatok képviselőinek, valamint a stuttgarti és mannheimi kerületi elnököknek.

De mik is azok a Hertenstein-beszélgetések, és mit tartalmaz a program?

1946 szeptemberében a svájci Hertensteinben európai föderalisták vitatták meg, döntöttek és 12 tézisben ismertették a programot. 70 évvel e bejelentés után a programot a "Hertenstein-beszélgetések" alkalmával újra aktiválták, és kerületi elnökünknek köszönhetően mostantól minden évben rendszeresen megrendezésre kerül Heilbronnban.

A cél: létre kell hozni egy föderalista, demokratikus európai szövetségi államot, amelynek célja a világunió!

Bár a Hertenstein-tárgyalások Európáról szólnak, 2022 februárja óta az Orosz Föderáció Ukrajna elleni támadóháborúja áll a középpontban, ezért a 6. tárgyalási forduló is erre a témára irányult.

Michael George Link Az MdB és az EUROPA-UNION Heilbronn igazgatósági tagja az első előadóként szólalt fel a témában:  

Európa háborúban?

Ébresztő: Egyben tartható-e még az Európai Unió?

Amire Link azt válaszolja: Európának most egységesnek kell lennie. Eddig szabadlovasok voltunk, és élveztük a biztonságot.

De mit tanulunk a háborús eseményekből rövid és hosszú távon? És felosztja előadását

Előzmények -- Jelenleg állapot -- Kitekintés

1. Egy régóta húzódó konfliktus azóta, hogy Putyin 24 éve diktátorként uralkodik. Gyakori választásaink gyengeséget jelentenek számára.

Birodalma terjeszkedését akarja – mi gazdasági erőt és békét akarunk.

Ebben az országban könnyű narratívákat építeni. Az orosz nép agymosásával, óvodás kortól kezdve gyengének, ellenfélnek, veszélynek mutat meg bennünket. A kijelölt képviselők azok nemdemokratikusan megválasztott és felülről irányított. A soviniszta, elavult társadalmi szerkezetű orosz egyház pedig nagyon elfogadott.

2. A konfliktust már régóta jelezték, hiszen Grúzia 2008-as, Krím 2014-es részleges megszállása Oroszország nélkülözhetetlen részeként döntött a Dumában. Link hangsúlyozza, hogy becsuktuk a szemünket, sokáig nem tudtuk, hogyan akarja Putyin kiterjeszteni birodalmát.

Putyin szemében tüske volt, hogy Ukrajna független. Meg akarta állítani Ukrajnát az EU felé vezető úton.

Ukrajna – egy 50 millió lakosú nemzet az EU-ban látja jövőjét, akarat nemzete! És ez nem etikai származáson múlik – fontos a soknemzetiségű állam! 

Link jelenleg egy lemorzsolódási háborút lát itt, egy partizánháborút, amelyben az egész család integrálódik. Ismeretes, hogy a katonák biztonságos szállításához hiányoznak a páncélosok, és hogy Ukrajna jelenleg nagyon sok területet foglalt vissza – ez fontos.

3. Kitekintésként egyértelmű, hogy Európának minden területen képesnek kell lennie arra, hogy olyan kritikus szükségleteket állítson elő, mint az energia és a technológia. És rámutat, hogy Kína sokkal veszélyesebb. Hatékony, minden dokumentált – gyorsan reagál. Kína újra akarja definiálni a nemzetközi jogot az ENSZ-ben: működő demokrácia!

Előadása végén Link kijelenti:

Mit tehet Európa:

A korábban óhajtott békerendnek a konfliktus kívánt rendjévé kell változnia - katonai elrettentés révén is! Dolgoznunk kell a konfliktusokon! Erősítsd meg az EU-t!

A Putyin elleni szankciók működnek – de nem tesznek eleget!

Az európai államok csak kompromisszumok révén fejlődhetnek tovább.

Következtetés: Több Európára van szükségünk. Együtt erősebbek vagyunk!