német beszéd

Fotó közzététele: Az értelemre való felhívás

A történelem természetesen nem ismétli önmagát, de mivel mi, emberek évezredek óta egyformák vagyunk, mivel az evolúció lassabb, mint azt elképzelnénk, mi, emberek hasonló helyzetekben cselekszünk, mint őseink. Már csak ezért is érdemes mindig visszatekinteni emberi történelmünkre.

Nem is olyan régen - vannak még kortárs szemtanúk - választások zajlottak Németországban, mégpedig a Reichstag választás 14. szeptember 1930-én. Akkoriban az SPD volt a legerősebb párt 24,5%-kal, a centrum unióba került a Bajor Néppárttal. Párt 14,8%, a kommunisták 13,1%. A liberális pártok 3 és 5% között tanyáztak, a jobboldali sarok 7%-kal megelőzte őket. A sokk akkoriban azonban a szavazatok 15,5%-os megszerzése volt, amivel a nemzetiszocialisták az SPD mögött a második helyre katapultálták, összesen 18,3%-kal.

Thomas Mann17. október 1930-én, a Beethoven-teremben berlini írói felolvasás során ezt a megrázkódtatást egy ma is elismert, jól képzett polgár alkalomként használta fel arra, hogy egyértelmű álláspontot foglaljon el a választások kimenetelével kapcsolatban. Az értelemhez való vonzódása ma is az egyik legpolitikusabb műve, és én személy szerint szeretem „német beszédét” Thomas Mann közelebb, mint az 1901-es Buddenbrooks: The Decay of a Family valaha is tudott. Tragikus módon mindkét mű a társadalmi hanyatlással foglalkozik, amelyet az 1929-es irodalmi Nobel-díjas már régóta előre látott.

Thomas Mann Ezt a beszédet gyakran aggódó állampolgárok és SA egyenruhások félbeszakítva mondta, és beszéde végén menekülnie kellett előlük. 1933-ban száműzetésbe vonult, és 1945 után sem tudott többé barátkozni honfitársaival - valószínűleg felismerte, hogy az aggódó polgárok még mindig huncutkodnak, csak inget cseréltek.

S. Fischer Verlag még 1930-ban publikálta Mann beszédét egy kis füzetben, nem is akkora, mint DIN A 5. 31 oldalt foglal el Thomas Mann világos álláspontot képvisel, és dicséri azokat a szociáldemokratákat is, akik az elvesztett első világháború után vállalták a felelősséget, és nem egyszerűen elloptak, mint azok, akik felelősek a háborúért. Figyelemre méltó az elemzése is, amely szerint a párizsi megállapodások szinte lehetetlenné teszik a demokráciát Németországban, és ezeket a lehető leggyorsabban hozzá kell igazítani, és át kell alakítani a birodalmi pénzügyeket.

Német, sőt európai sorscsapásként látja az előző év túl korai halálát Gustav Streseman az SPD által támogatott liberális politikus, aki majdnem elérte a versailles-i szerződés békés felülvizsgálatát. Mindenesetre már 1926-ban – nyolc évvel a háború vége után – bevitte Németországot a Népszövetségbe. Halála a Weimari Köztársaság végének kezdetének tekinthető.

Thomas Mann beszédében nem finomkodik, és kijelenti, hogy „a Reichstag-választások kimenetele nem magyarázható pusztán gazdasági fogalmakkal“ (1930: 11). A föderalistákhoz hasonlóan ő is elismeri, hogy a nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt minden demokráciára. És ez a nacionalizmus minden polgári érték elvesztésével párosulva megteremti "az emberiség új lelkiállapota, amelynek már semmi köze a burzsoához és annak elveihez: szabadság, igazságosság, oktatás, optimizmus, haladásba vetett hit(1930: 15).

„Ilyen intellektuális és ál-intellektuális beáramlástól táplálva, a jelenleg nemzetiszocializmus néven összefoglalt mozgalom, amely óriási promóciós erőt mutatott be, azt mondom, ez a mozgalom keveredik az excentrikus barbárság és a primitív tömegdemokrácia óriási hullámával. Vásári brutalitás, amely az emberiséget megtámadó vad, zavarba ejtő és egyben idegesítő, bódító benyomások eredményeként járja körül a világot.”

Thomas Mann (1930: 17)

Beszéde végén a mai ismeretek alapján megjövendölte, hogy a mi szerencsétlenségünket jelentené, ha a polgári boldogság-igényeknek, mint a szabadság, a spiritualitás és a kultúra, már nem lenne esélye élni.

És ami akkor igaz volt, az ma is igaz!

Mi, demokraták, a művelt polgároktól a munkásosztályig mindannyian tudjuk, mit kell tennünk. Azt is tudjuk, mi történik, ha ezt nem tesszük meg. Rajtunk múlik, hogy mi lesz hazánkkal, Európával és a világgal. Itt az ideje, hogy egyenként újra összeszedjük magunkat, és visszatérjünk azokhoz az értékekhez, amelyek minden országot és társadalmat előre visznek. Ide tartozik a szorgalom, az őszinteség és a tisztesség is.

És ezt szem előtt tartva, ma meg kell tennie Thomas Manns beszéde, amelyet az emberiség történetének eddigi legnagyobb szerencsétlensége idején tartottak. Mindannyian – akár németek, akár nem – nem engedhetünk meg magunknak még egy ilyen szerencsétlenséget!

Ez egy hozzáadott érték az olvasóim számára.

---