Bejegyzés fotó: Katonai tábor Afrikában | Bihanga | © EUTM Somalia
Ez a cikk először franciául jelent meg Journal Financier de Luxembourg (13.9.2023)
30. augusztus 1954-án a francia nemzetgyűlés véget vetett az Európai Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közösség terveinek. Elvetették azt az abszurd ötletet, hogy az európai biztonságpolitika meghatározása előtt hozzanak létre egy európai hadsereget. Az 1949-es Washingtoni Szerződést úgy módosították, hogy létrehozzák az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (NATO), és jogilag a Szerződés új IV. cikkelye révén megkapja a katonai fellépés eszközeinek monopóliumát Európában. A[1]A mindenféle európai vezető azóta szinte hiábavaló erőfeszítéseket tett, hogy megszabaduljanak ebből a függőségből: az európaiak az amerikaiak távozása után nem maradhattak Afganisztánban.
Miután a Benelux-államok és Olaszország elutasította a de Gaulle által javasolt konföderatív Európát (a Fouchet-terveket), amíg az elme meg nem érett a föderalizmusra, csak 1986-ban és az Egységes Európai Okmányban gondolkodtunk az európai védelem kidolgozásán. Ez utóbbinak egyrészt az európai integráció katonai elemének, másrészt az atlanti szövetség európai pillérének kellett volna lennie. [2]1992-ben a Maastrichti Szerződés három pillérre osztotta az EU-t: közösségi ügyek; közös kül- és biztonságpolitika (KKBP); Igazságügy és Belügy. A KKBP-nek közös védelemhez kellett volna vezetnie. [3]Ez lehetetlennek bizonyult, mert Mitterrand elnök elutasította a politikai uniót. „Elzárta volna belső könnyeinket, közös sorsot hozott volna számunkra, egy olyan sorsot, amely közös védelmi és biztonsági felelősséget von maga után.” Kancellár[4]Kohl hiába magyarázta neki, hogy a föderalizmus a nemzetek feletti politikai integráció egyetlen releváns formája.
Anélkül, hogy létrejött volna egy állam, és ezáltal egy politikai-katonai parancsnoki egység, amely képes megfelelő katonai képességeket kifejleszteni, Európa az 1990-es évek elején nem tudta helyreállítani a békét Jugoszláviában. Ez nem tetszett az amerikaiaknak, akik nem akartak beavatkozni a Balkánon, számukra másodlagos módon. Ennek ellenére 1994-ben, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) mandátuma alapján, a NATO először lépett közbe katonailag, az amerikai erőknek köszönhetően. Sajnos az ebből következő 1995-ös daytoni békeszerződés nem tette könnyen kormányozhatóvá Boszniát.[5]
1999. május 1-jén, az Amszterdami Szerződés 22. július 1997-i hatálybalépése lehetővé tette a június 3-i és 4-i kölni Európai Tanács számára, hogy megalapítsa az európai biztonság- és védelempolitikát (EBVP). Októberben Solana úr 2009 végéig az EU Tanácsának főtitkára és a KKBP főképviselője lett. A helsinki Európai Tanács decemberben létrehozta a Politikai és Biztonsági Bizottságot (CoPS) és a Katonai Bizottságot (EUMC), amely a tagállamok védelmi főnökeiből áll, és meghatározta a 2003. Főcím cél, azaz 50,000 60,000-60 XNUMX fős autonóm védelmi képesség, amely XNUMX napon belül és legalább egy évig elérhető.
Júniusban az Európai Tanács átvette a koszovói haderő parancsnokságát a NATO-tól. November 21-én a védelmi miniszterek bemutatták azt a soha nem valósított tervet, hogy 2003-ban 100,000 400 fős haderőt, 100 harci repülőgépet és 60,000 hajót telepítenek, amely egy éven keresztül képes XNUMX XNUMX fős küldetést teljesíteni. Decemberben az Európai Tanács átalakította a[6] Főcím cél az „erők katalógusává”, és az EU-t egy Biztonsági Tanulmányi Intézettel, egy műholdközponttal és egy stratégiai stábbal, például a NATO katonai állományával egészítette ki.[7][8]
2001 végén a laekeni Európai Tanács informális találkozókat hívott össze az európai védelmi miniszterek között, és az EBVP-t működőképesnek nyilvánította, mintha az EU képes lenne válságkezelési műveleteket végrehajtani, miközben nem rendelkezik műveleti parancsnoksággal, erre szolgál a SHAPE. NATO. Ezért az EU és a NATO „Stratégiai Partnerségi Megállapodást” köt, amelyet 11. március 2003-én a „Berlin Plusz” Megállapodás, amely kiterjeszti az EU hozzáférését a NATO tervezési képességeihez és eszközeihez. A minősített információk cseréje szabályozott.
2003-ban a Nizzai Szerződés hatályba lépett; megújítja az uniós intézmények felépítését, rugalmasabbá teszi a döntéshozatalt, és a 17. cikkben kimondja, hogy: „A KKBP magában foglal minden, az Unió biztonságával kapcsolatos ügyet, beleértve a közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely közös védekezésre, ha a Tanács úgy dönt. Húsz évvel később még mindig nem sikerült, az EU-nak csak 5,000 katonára sikerült csökkentenie ambícióit. Az év végén az Európai Tanács elfogadta a „Biztonságos Európa egy jobb világban” című európai biztonsági stratégiát, a 2010-es fő célt és az 1500 használatának koncepcióját. [9]Harccsoportok (EUBG), amelyeket soha nem hajtottak végre, míg azóta[10]2007-ben egy vagy két EUBG működött.
2004-ben megalakult az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), amely embrionális maradt.
2008 decemberében, miközben Oroszország szeptemberben katonailag megtámadta Grúziát, az Európai Tanács nem frissítette a 2003-as „stratégiát”, hanem elfogadta a „Jelentés az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról – Biztonság biztosítása a változó világban".
1. december 2009-jén néhány fordulat után hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés. Átnevezi az EBVP-t „Közös Biztonsági és Védelmi Politikának” (KBVP), és felkínálja számára néhány jogi eszközt, például az állandó strukturált együttműködést, amelyet az Európai Tanács – és minimalista módon – csak 2017 végén fog alkalmazni. Az EU külügyi és a KKBP főképviselője, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) segítségével, amely az Európai Tanács Főtitkárságának, az Európai Bizottságnak és a nemzeti diplomáciai szolgálatoknak a személyzetéből áll. A főképviselőt az Európai Bizottság alelnökévé teszi, aki a Külügyi Tanács és az Európai Védelmi Ügynökség igazgatótanácsának elnöke. A nagyrészt érthetetlen szöveg, a Lisszaboni Szerződés csalódást okozott a benne támasztott reményeknek, különösen a HR-funkció és az EKSZ létrehozása miatt. Ez megjósolható volt, hiszen egy szerződés nem teremthette meg a politikai-katonai parancsnokság egységét. Csak egy szövetségi alkotmány teheti meg.
2016-ban, a Brexitről szóló brit szavazást követően az európai intézmények megsokszorozzák a rosszul megtervezett „európai védelem” érdekében tett kezdeményezéseket. Ezek a többszörös szándéknyilatkozatok és a megvalósítás kezdetei nem pótolják képességbeli hiányosságainkat, mert a politikai akarat nem kellően fenntartható ahhoz, hogy jelentős és tartós előrelépést érjünk el. Az Európai Tanács december 15-én egy átfogó, a 2003-asnál valamivel átfogóbb uniós stratégiát fogadott el: tartalmazta a fenyegetések listáját, de nem határozta meg a prioritásokat, és nem határozta meg az ellenük fellépő katonai képességeket. Az EU vezetői nem képesek kormányközi módon felvázolni egy európai hadsereg körvonalait, kollektív választ adni arra a kérdésre, hogy Európának szüksége van-e nukleáris elrettentésre, nehézbombázókra, repülőgép-hordozókra, támadó tengeralattjárókra, páncélos hadosztályokra, különleges erőkre stb. békefenntartó és humanitárius fellépés. Ennek az az oka, hogy a fenyegetések érzékelése nem minden európai számára egyforma. Lisszabonból az orosz tankok láthatatlanok. Tallinn lakói számára a Daesh és az Al-Kaida a mindennapi élettől idegen fogalmak.
7. május 2017-én Macront a köztársasági elnökké választották. Május 18-án a védelmi miniszterek megállapodtak a koordinált éves védelmi felülvizsgálatról (CARD), amely a [11]EU kapacitásfejlesztési terv (CDP) és a NATO védelmi tervezési folyamat (NDPP). A Bizottság bejelenti az Európai Védelmi Alap (EFA) létrehozását.
2018-ban az (EU) 2018/1092 rendelettel az EU létrehozta a Európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP), amelynek célja az Unió védelmi iparának versenyképességének és innovációs képességének támogatása. A HR, Ms Mogherini azt javasolja, hogy az Athena-mechanizmust egy „Európai Békeeszközzel” váltsák fel. Jelenleg az EU katonai műveleteinek és misszióinak közös költségeit finanszírozza, és a partnerállamokat, elsősorban Ukrajnát erősíti, miközben a Száhel-övezetre tervezték. Az Európa által elhanyagolt térség államai Oroszország felé fordultak.
Az EU nem csökkentette a feszültséget Oroszország és Grúzia vagy Ukrajna, Izrael és Palesztina, az Egyesült Államok és Irán között, sem Líbiában, Szíriában, a Száhel-övezetben, Afrika szarván, Közép-Afrikában, Venezuelában vagy Kolumbiában. Nyilvánvaló az EU jelentéktelensége a nemzetközi színtéren és az európai diplomácia tehetetlensége.
Hogyan reménykedhetünk Európa szebb jövőjében a Covid-19 világjárvány, Xi úr Tajvan gyors annektálása iránti vágya, Erdogan úr kétértelmű hozzáállása és Putyin által vívott háborúk után: magas intenzitás Ukrajnával szemben, alacsony intenzitása Grúziára és Moldovára, hibrid nyugatra, megbontja a geopolitikai egyensúlyt és lelassítja a gazdasági növekedést. Európa és a világ várható alakulását már rövid távon is nagyon nehéz megjósolni. Az európai vezetőknek prioritásként kell kezelniük a béke visszatérését Kelet-Európába és a Száhel-övezetbe, mert e nélkül semmi sem lehetséges. Ehhez egységesebb Európára van szükség, hogy erősebb legyen.
Sajnos ennek az ellenkezője igaz. Megosztottságuk, katonai és geopolitikai jelentéktelenségük következtében az európai vezetők nélkül 2022 januárjában az oroszok és az amerikaiak Európa biztonságáról tárgyaltak.
24. február 2022. óta az ukrajnai háború végre tudatosította az európai népekben és vezetőikben hadseregeink rendkívüli gyengeségét, köztük Franciaországé és az Egyesült Királyságé. Megmutatta, hogy kormányaink, vezérkarunk és védelmi ipari bázisunk a politikai-katonai parancsnoki egység hiánya miatt nem képesek gyorsan pótolni képességbeli hiányosságainkat. Vezetőink föderálhatnák államainkat, de egyelőre senki sem akarja. Ezért nem létezik európai védelem. Éppen ezért az európaiak által Ukrajnának nyújtott katonai segítség valós, de elmarad a szükségestől, illetve az amerikaiak és britek által nyújtottaktól.
Az egyetlen válasz, amelyet az Európai Bizottság és a Tanács a feszültség fokozódása miatt talált, az az, hogy egyre inkább alávetik magukat az Amerikai Egyesült Államoknak, mert Biden úr sokkal kevésbé brutális és ügyesebb, mint elődje. A parlamenti képviselők törvényeket fogadtak el a gyógyszerek árának csökkentéséről, az abortuszhoz való jog fenntartásáért küzdenek. Adminisztrációja számos felsőoktatási végzettségű diák tandíjtartozását csökkentette, felpezsdítette a gazdaságot, jelentős összegeket fektetett be a szegénység elleni küzdelembe és az energiaátmenetbe. Biden úr mesterien vezette a nyugati koalíciót a nagy intenzitású ukrajnai háború kezdete óta. Tény, hogy 82 végén lesz 2024 éves, és nem túl karizmatikus, de 2024-ben a választók inkább az érdeklődésük, mintsem a meggyőződésük szerint szavazzanak.
Ebben az összefüggésben az EU-Szerződés módosítására vonatkozó, augusztus 116-i terjedelmes (17 oldalas) javaslatot Verhofstadt (Európa megújítása), Simon úr (Európai Néppárt), Freund úr (Zöldek/Európai Szabad Szövetség) és Saryusz-Wolski úr. Az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint Bischoff asszony (a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) úgy tűnik, hogy el akarják vinni, kifejezetten irreálisnak tűnik. Megváltoztatná az EU működési módját és intézményeinek nevét. Több tucat területen írna elő minősített többségi szavazást és rendes jogalkotási eljárásokat, beleértve a védelmet, az adózást és a külpolitikát. Az Európai Bizottságot „EU végrehajtó hatalmává” neveznék át. A parlament hatásköre jelentősen bővülne. Az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezne minden környezetvédelmi és éghajlati kérdésben, és szinte minden más kérdésben megosztott hatáskörrel rendelkezik a tagállamokkal. Bár a javaslat készítői nem tévednek, amikor azt állítják, hogy az EU Nyugat-Balkánra, Grúziára, Moldovára és Ukrajnára történő bővítése mélyreható változásokat igényelne az EU működésében, még akkor is, ha Németország ragaszkodik a minősített többség megváltoztatásához. A szavazás és az EU költségvetésének növelése a bővítés lehetővé tétele érdekében a 2005-ös kudarc emléke eltántorítja a legtöbb kormányt attól, hogy megpróbálja rávenni szavazóit az EU-Szerződés megváltoztatására.[12]
Ahelyett, hogy olyan szerződésmódosítást javasoltak volna, amelynek nincs esélye a sikerre, ezek az Európai Parlament képviselői jobban tettek volna, ha elindulnak azon az úton, amely nem 27 államot vezet az alkotmányozó nemzetgyűlés felé, hanem csak az államok bővíthető magja felé, ahogyan ez történt. a schengeni és az euróövezet számára.
[1] Lát Alfred Caen, „A Nyugat-Európai Unió és a NATO. Európai védelmi identitás építése az atlanti szolidaritás kontextusában”, Brassey's, Atlantic Commentary No. 2, London, 1989.
[2] Lát Alfred Caen, „Új szerep a NYEU számára?” ban ben Európa formálódik, 1986, 53-66. http://www.ena.lu/ 13 / 02 / 2011.
[3] A KKBP nem alkotja az EU külkapcsolati politikájának összességét, amely magában foglalja a kereskedelem-, fejlesztés- vagy humanitárius politikát, hanem a belső közösségi politikák külső aspektusait (mezőgazdaság, környezet, közlekedés), valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködést is. Az EU külpolitikájának mindegyik összetevője megvan a maga működési módja.
[4] Lát Henri Bentegeat, „Milyen törekvések az európai védelemre? » In Álvaro from Vasconcelos (rend.), Milyen európai védelem 2020-ban?, Párizs, IESUE, 3e szerk., 2010. március, p. 105.
[5] Minden döntéshez katolikus horvátok, ortodox szerbek és muszlim bosnyákok beleegyezése szükséges. tó Caroline de Gruyter, „Morrelen aan de Foundations van de Europese Unie” in A Standardból, https://www.standaard.be/cnt/dmf20220113_98107654, 14/1/2022.
[6] Lát Henry Kissinger, Az új amerikai hatalom, New York, 2001, ford.. Odile Demange, Paris, Arthème Fayard, 2003, p. 60.
[7] Lát Sven Biscop, Jo Coelmont, Európa-stratégia és fegyveres erők, A megkülönböztető hatalom kialakítása, London és New York, Routledge, 2012, 57-60. o.; Fabien Terpan, Az Európai Unió kül-, biztonság- és védelempolitikája, Párizs, La documentation française, 2010, p. 55-60.
[8] A párizsi székhelyű IESEU elemzésekkel és előrejelzésekkel látja el a főképviselőt, elemzésekkel és ajánlásokkal járul hozzá a KKBP fejlesztéséhez, és gazdagítja az európai stratégiai vitát a politikai döntéshozókból álló szakértői hálózatán belül. Európa-tó, Az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete, , 16/10/2011.
[9] Az Európai Tanács Biztonságos Európa egy jobb világban, Európai Biztonsági Stratégia, elfogadva: 3., http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/12ESSIIFR.pdf, 2003.
[10] A GT1500 ill EU harccsoportok Számítsunk 1,500 emberrel, akik kevesebb, mint 10 nap alatt bevethetők, legfeljebb 120 napig.
[11] Megtekintés: [A link már nem elérhető] https://eda.europa.eu/what-we-do/EU-defence-initiatives/coordinated-annual-review-on-defence-(card). 2020-ban egyértelmű volt, hogy a KÁRTYA és a CDP nincs az NDPP szintjén.
[12] Nicholas Vinocur, „Az EP-képviselők szerződésmódosítást javasolnak az EU radikális (de valószínűtlen) átalakításában”. Brüsszeli Playbook a Politico-tól, 1/9/2023.
