Hozzászólás fotó: Könyvjelző | © Kertlis, Getty Images
Tartalomjegyzék
cseppfolyósított földgáz (LNG)
Vincent Neumaier és Omar Zeroual 21. január 2022-én a Wirtschaftswoche-ban felmerült a kérdés, hogy Németországnak miért nincsenek LNG-termináljai.
Szerencsére Európa más részein is jó néhány cseppfolyós gáz terminál van, így örülhetünk, hogy nem épültek meg a Balti-tengerbe tervezett terminálok. Képzeljük csak el, ha az amerikai tartályhajóknak néhány EU-terminál mellett kellene elhaladniuk Dánia körül és a Balti-tengerbe, hogy aztán ott kirakodhassák a gázt, hogy azt a mi csővezetékeinken keresztül vissza lehessen szállítani a Ruhr-vidékre.
De ez nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért mi Németországban pl. B. az Északi-tengeren, nem rendelkeznek ilyen terminálokkal.
Mindenesetre feleslegesen és barátaink minden figyelmeztetése ellenére függővé tettük magunkat az orosz gáztól, elvetettünk minden alternatívát, és lassan kiürülnek a tárolótartályaink. Valószínűleg nem fogunk tudni várni, de mindenképpen megtesszük! – hogy minden Európába érkező gázszállítmányt először nekünk, németeknek bocsássunk rendelkezésre.
A Wirtschaftswoche megfelelő cikkét itt találja: https://www.wiwo.de/politik/deutschland/fluessigerdgas-importe-warum-deutschland-fast-als-einziges-land-keine-lng-terminals-hat/27994348.html
A szabadság egyre kevésbé fontos a pártok számára
20. szeptember 2021-án már írtam Simon Hass és Kaspar Manz a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) érdekes értékelése a németországi pártjaink szövetségi választási programjairól: „A „szabadság” kifejezés egyre kevésbé fontos a német választási programokban. Az elmúlt két bulin ez szinte fel sem merült.”
Most, hogy az új kormány hivatalban van, érdemes újra elolvasni ezt a cikket, kampány nélkül.
Máshol már említettem, hogy Németországban először a liberálisok tették társadalmilag elfogadhatóvá a környezetvédelem szükségességét. Sajnos az FDP nem tudott érvényesülni a megfelelő tényleges és életképes koncepciókkal és megoldásokkal, és a terepet a színtiszta kérkedőkre kellett hagynia, akik a közelmúltban ismét kormányra kerülve szintén segíteni fognak abban, hogy az általuk egykor így démonizált atomenergia és amelyek valószínűleg még inkább káros gázerőművekké válnak Európa-szerte zöld energiaként.
Senkit sem lep meg, hogy a „nép” egyre inkább kimegy a divatból, és a „gyerekek” egyre fontosabbak. És minél nagyobbak a választási programok, annál kevesebbet olvasnak.
Itt találja a megfelelő cikket az NZZ-ben:
https://www.nzz.ch/visuals/wahlprogramme-bundestagswahl-freiheit-ld.1644576
Amerikának merészebb Bidenre van szüksége
Emma Ashford 20. január 2022-át rajzolja a Foreign Affairsben megjelent cikkében az Egyesült Államok külpolitikájáról, első évében Joe Bidens elnöksége, nagyon józan következtetés. Elismeri, hogy a "legtapasztaltabb amerikai külpolitikai tiszt" Biden - George HW Bush — elismerte azonban, hogy négy év után nagyon nehéz volt Donald Trump hogy újra megteremtse a szükséges bizalmat a nemzetközi fellépéshez.
Cikkében azonban felsorol néhányat az időközben elért sikerek közül, anélkül, hogy kihagyna a Biden-adminisztráció által már megtett faux pas-okat.
A következtetésed az Joe Bidens külpolitikája még mindig túl óvatos és túl régimódi – ami várható több mint 40 év politikai rendszerben eltöltött idő után. Ezért arra kéri, hogy legyen egy kicsit bátrabb külpolitikai döntéseiben.
„A jó hír az adminisztratív tisztviselők számára, hogy ezek a döntések valószínűleg kevésbé költségesek politikailag, mint azt feltételeznék. A hazai polarizációnak számos árnyoldala van, de van egy jó oldala is, ez pedig a viszonylagos cselekvési szabadság.”
Íme a Foreign Affairs vonatkozó cikke:
https://www.foreignaffairs.com/articles/world/2022-01-20/america-needs-bolder-biden
alapjai
Nem róluk írt cikkemre gondolok európai alapok, amelyet tavaly szintén ezen a weblogon tettem közzé, de hivatkozzunk a 2021-es fizikai Nobel-díjas 2004-es könyvére, Frank Wilczek, amelyet "Tíz kulcs a valósághoz" alcímmel adott ki.
Belemegy világunk alapjaiba, és azokat a lehető legkönnyebbé és érthetőbbé szeretné tenni az olvasó számára. Olvasás közben elkerülhetetlenül gyakran kellett Stephen Hawkings már 1988-ban megjelent "A Brief History of Time" című könyve, amit én is nagyon felfaltam.
Azóta sok idő telt el, és nem csak a világunk haladt előre, hanem a tudományunk is tovább fejlődött. És ez így van Frank WilczekA legutóbbi munkája inkább a hozzám hasonló laikusoknak készült, hogy tájékoztassák őket a tudás jelenlegi állásáról.
Nem tudom megmondani, hogy a szakértők vagy akár a megrögzött fizikusok örülnek-e ennek a könyvnek; de gyanítom, hogy nagyon is emberi szempontból talán túlságosan banálisnak fogják bírálni.
Ám az átlagember számára ez éppen a megfelelő adag tudomány ahhoz, hogy jobban megértse világunkat, jóval túlmutatva a politikán és a szeméttelevízión – és talán ez az új megértés még a saját cselekedeteiben is változáshoz vezet.
Amit különösen szeretek ebben a könyvben, hogy költőket és filozófusokat idéz a könyvben, amelyet magam is szívesen olvasok, és így többször is utal az „érzékelt valóságra”, és nem mellesleg arról tanúskodik, hogy a kíváncsiság nem ismer sem határokat, sem tématerületek.
És ezért elkerülhetetlen, hogy ő Ray Cummings bon mottal idézve, amelyet többek között már említettem a hozzászólásomban Időváltozás használhatott.
És hogy kicsit érdekesebb legyen a könyv, idézem Frank Wilczek (2021: 47) maga: "Az idő az, amit az órák mérnek, és minden, ami változik, az óra."
Részecske-adatcsoport
Mindazoknak ajánljuk, akik a fenti könyv elolvasása után szeretnének jobban elmélyülni a témában Frank Wilczek A Particle Data Group webhelye: "A Részecske Adatcsoport (PDG) egy nemzetközi együttműködés, amely átfogó összefoglalót nyújt a részecskefizikáról és a kozmológia kapcsolódó területeiről: A részecskefizika áttekintése. "
Számomra ez már túl sok jó dolog.
Itt van a Particle Data Group webhely: https://pdg.lbl.gov
„Kínosan próbáltam világossá tenni, hogy a tudomány azt tanítja nekünk, ami van, nem pedig arra, aminek lennie kellene. A tudomány segíthet elérni céljainkat, ha már kiválasztottuk őket, de nem választja ki helyettünk a céljainkat."
Frank Wilczek, Alapok (2021: 227)
