Hozzászólás fotó: Archívum | © Pexels a Pixabay-en
A munkámhoz képest egészen atipikusan nagyon későn bíztak rám a személyzeti munkával. Egyrészt igazából egész jól illett a természetemhez, másrészt viszont inkább kontraproduktív volt. Főleg annak, aki vezető beosztásban van, legalább egy kicsit előre tudnia kell a személyzet munkájáról. Utólag tudom, hogy lehet vezetni anélkül is, de ez nem feltétlenül előny minden érintett számára.
És alighogy megvoltak az első tapasztalataim a személyzeti munkával kapcsolatban, tudomást szereztem a levéltárak létezéséről. Nincs jó személyzeti munka, adminisztráció és projektmenedzsment archiválás nélkül. És először is, egy biztonsági másolat vagy egy extra nagy e-mail fiók nem archívum!
És amint tudomást szereztem az archívumok szükségességéről és előnyeiről, azonnal fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogyan lehet archiválni a minősített információkat, amelyek szerzőjét már senki sem ismeri?
Közben azt is tudom, hogy tényleg mindenről van archívum – legalábbis itt Németországban és valószínűleg az egész nyugati kultúrában. És azonnal meg kellene néznem, mert Henrich József logikusan meg kellett volna említeni Archívumot a The WEIRDest People in the World: How the West Became Psychologically Peculiar and Particular Prosperous című könyvében. Mindenesetre elmondható, hogy mindent, ami nem archiválható, vagy ami még jobb, amihez nincs archívumunk, egyáltalán nem érdemes papírra vetni.
Néha először tájékoztatnia kell az archívumot, hogy saját dokumentumait archiválni kell; hasznos, ha hivatkozhat a vonatkozó törvényekre, rendeletekre vagy rendeletekre. És akkor válik igazán izgalmassá, mert az archiválás önmagában tudomány, és ideális esetben olyan emberek végzik, akiket szintén képzettek rá.
Mindig izgalmas megtapasztalni, hogy Ön szerint mi az, ami archiválásra szorul, és mi az, ami valójában archiválva van. Ennél is izgalmasabb az, amit egyáltalán nem tart archiválásra érdemesnek, de amitől szó szerint minden levéltáros szája elakad. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy előre megállapodtak abban, hogy minden dokumentumot át kell adni az archívumnak, és a helyszínen lévő levéltárosok döntik el, hogy végül mi kerül az archívumba.
Az egyesület elnökeként jelenleg két nagyon eltérő levéltárral foglalkozom, egyrészt a Heilbronn városi archívuma, amely a Freie Wahlervereinigung Heilbronn e. archívuma. V. D 158 állományként kezelt, másrészt a Az Európai Unió Történelmi Levéltára Firenzében, akik az EUROPA-UNION Heilbronn archívumát EUHN hivatkozási kóddal kezelik.
Ez biztosítja, hogy a jövő nemzedékei saját képet kapjanak mindkét egyesület önkéntes munkájáról.
Valószínűleg Jean Paul mondata, miszerint az emlékek az egyetlen birtokunk, amit senki sem vehet el tőlünk, az impotensen szentimentális vigasztalás tárházába tartozik, amely arra akarja rávenni az alanyt, hogy a bensőségbe való visszahúzódásról való lemondás éppen a beteljesülés. amelyet leereszt. Önmaga archívumának felállításával a szubjektum elkobozza saját tapasztalati készletét, mint tulajdont, és így azt ismét valami teljesen külsővé teszi a szubjektumhoz képest. A múlt belső alkotásai bútorokká válnak, ahogy minden biedermeier darab fából készült emlékként készült.”
THEODOR W. ADORNO, MINIMA MORALIA (14. KIADÁS, 2022 [1951]: 189)
Egy jól kezelt archívum sokat ér, hiszen – ahogy az már megtörtént – évről évre el lehet tüntetni a kellemetlen tartalmakat. A következő generációk tanulhatnak belőle, és talán évekkel később újra beszámolnak róla.
Ahol emberek vannak, ott emberek is vannak, és előfordulnak hibák. Ezért olyan fontosak a szakszerűen kezelt archívumok. Kétségeim vannak azonban a pártarchívumokkal kapcsolatban, amelyeket legalább részben pártközeli alapítványok kezelnek.