Bejegyzés fotója: tánc | © Pixabay
Tartalomjegyzék
egyveleg
Nagyon jó érzés ma olvasni a Heilbronner Stimme-ben (28.7.2023. július 28.: 139.), hogy Harmonie-ban újabb szilveszteri bált terveznek. A szilveszteri bál belépője 17 euróba kerül személyenként, és a Kaiserstrasse XNUMX. szám alatti Turisztikai Információs Központban és az interneten is megvásárolható. A jobbik felem és én biztosan ott leszünk.
Aki pedig szereti a szilveszteri bált, annak a 13. április 2024-án, szombaton megrendezésre kerülő Európa-bál is tetszeni fog a Harmonie-ban. Csak nyolc fős asztalok lesznek, amiket már lehet nálam foglalni.
Az új Heilbronner-monopólium, ezúttal a E-robogók, mosolyog és sír. Egyrészt örülök, hogy a jövőben kevesebb lesz ilyen játék Heilbronnban, másrészt viszont fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon jó-e a felhasználóknak, ha csak egy cég van. Hiszen továbbra is 600 robogóval és 300 kerékpárral szeretnének képviseltetni magukat Heilbronnban. Remélhető tehát, hogy ezt az ügyet továbbra is a piac szabályozza, és a városvezetés nem hagyja magát elragadni egy monopolista támogatásában, vagy akár megnehezíti a Heilbronhoz való hozzáférést más lehetséges szolgáltatók számára.
Örömteli az új gázerőmű fejlesztése, mert most az önkormányzati képviselő-testület is elfogadta a fejlesztési tervet. Ezen kívül egy távhőtároló rendszerrel egészülnek ki, és bővítik a heilbronni távhőhálózatot. Mivel Heilbronn továbbra is a távfűtésre támaszkodik, most érdemes elgondolkodni azon, hogy legkésőbb a gázerőmű hidrogénné alakításakor ne keletkezzen-e távfűtés hulladékégetéssel, mert a hidrogénből való távhőtermelés valószínűleg nem az utolsó szó. Ráadásul a széntüzelésű erőmű lebontása után már lenne helyünk egy hulladékégetőnek is. És van szemétünk is bőven. Ezt eddig teherautóval kellett Stuttgartba vagy Mannheimbe szállítani, majd az elégetést követően teherautóval jön vissza Heilbronnba, hogy nálunk tárolják.
Ennek az a varázsa, hogy spórolunk a kamionos utazásokon, és a drágán előállított hidrogént más célokra is felhasználhatjuk.
nyári zóna
Amint attól tartottam, a heilbronni nyári zónák manapság a helyi politika zálogává válnak. Mint az egyik nyári zóna egykori lakója, aki bő két évtizeden át szívesen élt ott, és közvetlenül érintett a mai napig, megvan a megfelelő meggyőződésem, amely egyébként az elmúlt öt évtizedben nem változott. Ott van az a felismerés is, hogy már csak a klímaváltozás miatt is feltétlenül szükséges belvárosaink további átalakítása!
Akkoriban apám fel-alá járkált a Sülmerstrassén és a Turmstrassen, hogy meggyőzze a boltosokat a sétálóövezet szükségességéről. És már akkor is ugyanazok voltak a kortárs városfejlesztés ellenzőinek érvei, mint ma. És ezek az érvek ma éppúgy helytelenek, mint akkoriban.
Nem tudok egyetlen olyan kocsmáról, üzletről, vállalkozásról sem, amelyik az elmúlt évtizedekben csődbe ment volna, mert nem lehetett az ajtóhoz hajtani. Összességében sok üzletnek és étteremnek nehéz időszaka van ma, talán még nehezebben, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ennek okai nagyon sokfélék. De egyetlen üzletnek sem kell bezárnia csak azért, mert nincs parkolóhely az ajtó előtt – a nagy szupermarketek és bevásárlóközpontok kivételével. Érdekes módon azonban ezek a közelmúltban visszatértek a gyalogos zónákba valamivel kisebb verziókkal.
Még izgalmasabb és nagyon tragikusabb az a tény, hogy sok üzletnek és üzletnek be kellett zárnia azokban az utcákban és sikátorokban a szülővárosomban, holott volt parkolóhelyük közvetlenül az ajtó előtt. A Turmstraße-n már csak az Elektro Krauss maradt meg, a többi utcában és sikátorban pedig az összes általam ismert üzlet és kocsma eltűnt. És még a Kaffee Roth-nak sem kellett bezárnia parkolóhelyhiány miatt, ahogyan mindig is féltek. Sajnos ismét a táncolni nem tudó lány a zenét hibáztatja.
Jobb lett volna, ha évtizedekkel ezelőtt leszögezik a dolgokat, és a belváros egésze sétálóövezetté alakul. Állítom, hogy ma mindannyian sokkal jobb helyzetben vagyunk, és pontosan olyan vásárlói gyakorisággal rendelkezünk, ami most annyira hiányzik! Ezen kívül van, amiről mindig is panaszkodtam: a tisztaság hiánya, a nyilvános illemhelyek hiánya, az árusok, koldusok és kisbűnözők több ellenőrzése, jobb jelzések a parkolóktól az üzletekig, és vonzóbb módja az odajutásnak. - ergo egy életképes belvárosi koncepció!
Nézze csak meg, milyen boldog és elégedett emberek hordják a bevásárlótáskáikat az autókhoz Metzingen külvárosában, köztük sok heilbronni ember, akik ha megkérdezik őket, csak akkor vásárolnának Heilbronnban, ha közvetlenül egy parkolóhely előtt lennének. ingyen.
Veszek pl. B. nem egy jó minőségű termék Heilbronn központjában, amit egyébként a vásárlás után ingyen hazahoznának, mert nem találok parkolóhelyet a helyszínen, hanem egyszerűen azért, mert kiszolgálnak hát a boltban ennyi pénzért! És még sétálok is néhány kilométert egy jó kávéért; az ajtó előtti parkoló nem kárpótol a rossz kávéért, vagy akár a rossz kiszolgálásért.
De szerintem a nyári zónák is kész pénzkidobás! Ezek egyrészt továbbra is akadályozzák a szükséges városfejlesztést – a vonzó sétálóövezetté való terjeszkedést –, másrészt lehetőséget adnak a populistáknak arra, hogy nagyon olcsón ismét hírnevet szerezzenek. Az a vicces, hogy ezek az emberek a legtöbben kényelmesen élnek egy városrészben, szeretnek nagyobb városokba menni vásárolni, és csak akkor jelennek meg a szülővárosomban, ha van valami ingyen vagy egy szép sajtóközlemény.
Ha önkormányzati képviselő-testületeink most ennyire dühösek a nyári övezetek miatt, akkor elmagyarázhatnák nekünk, mit tettek a szülővárosomért az évek során; Már négy évtizeddel ezelőtt megígérték a Turmstraße szükségesnél nagyobb átalakítását. Érdeklődni szeretnék, hogy azóta hány millió adóforintot költöttek el további koncepciókra, ötletekre, tesztekre, ellenőrző utakra, szakértői véleményekre, találkozókra, leleplezésekre és rendezvényekre. A Turmstrasse-t már régen aranyba lehetett volna mérni.
Ezért gyanítom, hogy önkormányzati képviselőink túlnyomó többsége nem foglalkozik szülői körzetemkel, csak arra használja, hogy kitűnjön – és ezt heilbronni polgártársaim és én kárára!
Nagy városok
Ma izgalmas előadás hangzott el a szabad szavazók állami szintű találkozóján. Prof. Dr.-Ing. M. Fisch Norbert Az épületfelújítások, új épületek építése és a fűtési koncepciók adaptálása tekintetében nagyon rossz jelentést adott az aktuálpolitikáról. Ez várható is volt, hiszen politikusaink évtizedek óta csak akkor reagálnak a problémákra, amikor a gyerek már beleesett a kútba.
Nagyon érdekesek a jelenlegi új épületek környezetvédelmi költségeivel kapcsolatos információk. Még ha ezek megfelelnek is a legújabb energetikai követelményeknek, jelenleg nem indokoltak. És természetesen nincs új családi ház a nagyvárosokban. Az épületet mint egészet újra kell találni, mielőtt újra intenzívebben foglalkozni lehetne ezzel a témával.
És így egész jól passzol, hogy nem a Wollhaust kell lebontani és újjáépíteni, hanem a régi épületszerkezetet kell használni. Amint azt ma megtudtam, a környezeti költségek ezzel már önmagában is óriásiak.
Végül a nagyobb Heilbronn városok szabad szavazói információkat cserélhettek a 2024-es önkormányzati választások előkészületeiről. Érdekes volt megjegyezni, hogy minden nagyobb városnak hasonló vagy azonos kihívásokkal kell megküzdenie. Ezért is nagyon jó, hogy a Baden-Württembergi Szabad Szavazók összeálltak egy állami egyesületbe – nem kell minden alkalommal újra feltalálni a kereket.
Be lehet fejezni Herbert Burkhardt mutassuk be a többi szabad szavazónak az új heilbronni választási kampánykoncepciónkat, ami egyébként a régi 2019-től - ezzel egyébként költséget is spórolunk, és még a környezetünket is védjük egy kicsit.
vizsgák
Néhány napja befejezhettem magamnak ezt a témát, és láthattam az eredményt Detlef Stern vagy továbbítsa az egyetemnek; nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Már csak az van hátra, hogy a következő héten leadjam a vizsgákat az egyetemen. Egy kávét és egy jó beszélgetést remélek.
A két félév végén meg kell osztanom néhány apró észrevételt, és izgatottan várom, hogyan látják ezeket a dolgokat a profik. Teljesen akaratlanul és csak most ismertem fel, hogy ezt a két félévet tettem gyakorlati részévé az akkoriban pusztán elméleti szakdolgozatomnak.
Az, hogy ez a szakmai deformáció területére esik-e, vagy „oktatási rendszerünk összes túlélőjét” így szocializálták, érdemes lenne további megfigyelésre.
Megöregedni az irodában
Ma a New York Times foglalkozott ezzel a témával. És Jim Manleys betekintés: "A szenátus olyan meleg, megnyugtató hely, hogy ebben a buborékban élhetsz.Mostanra minden német népképviselő jól ismeri.
Az EUROPA-UNION Heilbronnnál hivatalban lévő elődeim több mint 20 évvel ezelőtt 80 éves korhatárt határoztak meg. Egy igazgatósági tag 70 évesen még a posztjáról is távozott – de mindkettőt sokkal könnyebb teljesíteni, ha ezek a megtisztelő pozíciók sem melegséget, sem egyéb előnyöket nem kínálnak.
A Times cikkének két szerzője Lisa Lerer és Reid J Epstein Végül felvetődik a kérdés, hogy ha pusztán életkori okokból hülyét csinálnak a hivatalban, az nem tudja-e rávenni a politikusokat arra, hogy egyszerűen feladják magukat. Friedrich Merz és Winfried Kretschmann Mindkettőjüknek teljesen eltérő véleménye lehet erről.
Olvasóim azonnal elolvashatják az említett Times-cikket ingyen juthat ide.
