ideje egy versnek

Kiemelt fotó: töprengő nő | © Pixabay

Rainer Maria Rilke mindig jó forrás, amikor költészetet keresünk. Ma ez az, amit 8. január 1898-án írt, és az „Én az ünnepre” (1899) című verseskötetéből származik; az ember belső világának szisztematikus megfigyelése.

Nem kell értened az életet

Nem kell értened az életet
akkor olyan lesz, mint egy fesztivál.
És hagyd, hogy minden nap megtörténjen veled
mint egy gyerek, aki minden bajból továbblép
sok virágot lehet adni.

vedd fel őket és mentsd el
a gyerek ezt nem érti.
Lágyan kioldja őket a hajukból,
ahol szerettek csapdába esni
és megtartja a kedves fiatal éveket
kezeit újak felé.

Rainer Maria Rilke, 1898

Első ismert verseskötete, az 1905-ből származó órakönyv ma Marbachban megcsodálható. Az órakönyv összesen három könyvből áll, amelyek mindegyike 1899 és 1903 között íródott verseket tartalmaz.

A cikk végén a kedvenc versem Rilke-től.

A Párduc
Im Jardin des Plantes, Párizs

Sein Blick ist Vorübergehn der Stäbe
annyira elfáradt, hogy már nem bírt semmit.
Ihm ist, als ob es tausend Stabe gäbe
und hinter tausend Staben keine Welt.

A Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
aki a legkisebb körben is megfordul,
olyan, mint a hatalom tánca a központ körül,
amelyben nagy akarat áll döbbenten.

Csak néha nyomja a függöny a pupillát
némán fel -. Aztán bejön egy kép
átmegy a végtagok feszült csendjén -
und hort im Herzen auf zu sein.

Rainer Maria Rilke, 1903

---

Emlékek: Spagettiszüret Ticinóban

---

"Tout ceci mène à une reflexion. Les republics finissent par le luxe ; les monarchies par la pauvreté."

Charles de Montesquieu, De l'esprit des lois (1748: 199 – VII. livre, IV. fejezet)

És mindkettőt az ICE köti össze Berlinből Hamburgba ...