ideje egy versnek

Bejegyzés fotója: Kávé élvezet | © Pixabay

Ilyen időkben, igen, időt kell szánni arra, hogy olyan verseket keressen, amelyek személyesen és talán lelkileg is segíthetnek. Ma találtam egy ilyen verset a New York Timesban. Elisa Gabbbert írta 6. március 2022-án a következő felirattalEgy vers (és egy festmény) a szenvedésről, amely megbújik a szem előtt' verséről WH Auden, amelyet 1938-ban írt Brüsszelben, tekintettel a közelgő második világháborúra.

Néhány évvel ezelőtt közzétettem ezt a verset az egyik webhelyemen, és azon tűnődtem, miért kapta olyan kevés figyelmet az olvasók részéről. Valószínűleg még nem volt megérett az idő, hogy részletesebben foglalkozzunk ezzel a verssel.

Musee des Beaux Arts

A szenvedésről soha nem tévedtek,
A régi mesterek: milyen jól megértették
Emberi helyzete: hogyan zajlik
miközben valaki más eszik, ablakot nyit, vagy csak tompán sétál;
Hogyan, amikor az idősek áhítattal, szenvedélyesen várnak
A csodálatos születésekhez mindig létezniük kell
Gyerekek, akik nem kifejezetten akarták, hogy ez megtörténjen, korcsolyázás
Egy tavon az erdő szélén:
Soha nem felejtenek
Hogy még a rettenetes mártíromságnak is le kell futnia
Amúgy egy sarokban, valami rendezetlen helyen
Ahol a kutyák folytatják kutyás életüket és a kínzó lovát
Megkarcolja ártatlan hátát egy fán.

Breughel Ikaruszában például: hogyan fordul el minden
Elég lazán a katasztrófától; a szántó lehet
Hallottad a csobbanást, az elhagyott kiáltást,
De számára ez nem volt fontos kudarc; süt a nap
Ahogy kellett a zöldben eltűnő fehér lábakon
Víz, és a drága, finom hajó, amit bizonyára láttak
Valami csodálatos, egy fiú zuhant le az égből,
Volt hova eljutni, és nyugodtan vitorláztam tovább.

WH AUDEN (1938. december)

Így ma több mint kellemes meglepetés ért, amikor elolvastam ennek a versnek a vitáját Elisa Gabbbert engedték olvasni. Egyedül erre az értékelésre érdemes előfizetni a The New York Times-ra.

És még mindig nagyon lenyűgözött ez az ismertető, nem merek hozzászólni ehhez a vershez sem. Így mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ne csak a verset olvassa el, hanem fáradjon el és olvassa el a hozzá kapcsolódó Gabbbert-kritikát is.

-Ról WH Auden Nagyon röviden beszámolhatunk arról, hogy brit születésű, 1946-ban felvette az amerikai állampolgárságot, feleségül vette egy német nőt, és élete utolsó éveiben részmunkaidős osztrák lett, itt van eltemetve.