Erősítse meg a hatékony erőt

5
(2)

Bejegyzés fotója: Polgár | © Ints Vikmanis, Shutterstock

Egy polgári mozgalom nem attól válik azzá, hogy polgárok költöznek oda, hanem csak azért, mert a benne szerveződő polgárok elfogadják a kihívásokat, azaz megmozgatják ezeket a kihívásokat, és ezáltal megváltoztatják a társadalom egészét.

Az egyik ilyen polgári mozgalom az európai föderalisták, legalábbis az 1950-es évek végéig azok voltak. Hatékonysága 1948-ban volt a legvilágosabban érezhető, amikor Európa-szerte és messze túlról európai gondolkodású polgárok találkoztak Hágában, és végül arra kényszerítették a professzionális politikát, hogy örökre megváltoztatja a világot.

A közelmúlt történészei kezdettől fogva azon töprengtek, vajon a föderalistáknak sikerül-e elérniük azt a hatékonyságot társadalmainkban, amelyet korábban a liberalizmus, a patriotizmus vagy éppen a nacionalizmus és a különféle pánmozgalmak értek el.

Nem csak Kirian Klaus Patel „Project Europe – A Critical History” című könyvében arra a következtetésre jut, hogy bár 1945-ben szinte minden európai már nem akarta a háborút, többségük csekély érdeklődést mutatott a probléma megoldása iránt, mégpedig az európai eszmén keresztül, hanem csak a saját, nagyon személyes jólétükre gyakorolt ​​pozitív hatásai iránt.

Így hát az európai föderalisták voltak azok, akik teljesen tudatában voltak annak, hogy most megvan a megfelelő megoldás a legtöbb társadalmi problémára, hevesen kampányoltak a szabadságért, a demokráciáért és a föderalizmusért, és az Európai Egyesült Államokat szorgalmazták. Az első években még több százezer polgártársat is sikerült megnyerniük ennek az ötletnek, sőt Európa-szerte az utcákon és tereken összegyűjtötték ezeket a polgárokat Európa-párti akciókra.

A föderalisták közül az optimisták a legnagyobb európai polgári mozgalomnak tekintették magukat, és abban a hitben, hogy polgártársaik többsége mögöttük áll, nemcsak új ötleteket hoztak létre, mint az önkormányzatiság, a testvérvárosi kapcsolatok vagy a régiók megerősítése, hanem szakmai tényeket is. a politika egyre több engedményt tesz egy európai szövetségi állam és az általánosan érvényes emberi jogok, valamint az európai polgári jogok irányába.

A szakpolitika eleinte ha-de nélkül válaszolt a föderalisták igényeire, de az elmúlt évtizedekben sikerült megegyezésre jutni ezzel az Európát és demokráciáinkat megalapozó mozgalommal, elképzeléseikkel úgy, hogy ezeket az elképzeléseket mindkét oldal alapvetően érvényesnek ismerte el, de az ebből fakadó és szükséges intézkedések és megvalósítások tovább differenciálódtak, demokratizálódtak, adminisztratív bürokratikussá váltak.

A szakpolitika így ismét el tudta venni a kezdeményezési jogot az állampolgároktól, és visszanyerte függetlenségét is. Ezt a játékot néhány állampolgár indította el - Altiero Spinelli példaként említendő – a civil társadalom pedig a mai napig hiába próbálja visszaszerezni a kezdeményezést.

Az adminisztratív folyamatok és intézmények kedvelői az európai föderalisták körében azonban másként látták a dolgokat, és a részvétel sajátos módját propagálták, nevezetesen, hogy szövetségként folyamatosan befolyást gyakoroljanak a szakmapolitikára, és így egyfajta partnerségben érjék el a közös célokat. Az évtizedek során ez a rendszer tovább bővült, finomodott és így intézményesült a szövetkezetek, a képviselőcsoportok vagy az egyesülésről a parlamenti munkára való átállással és vissza, csak hogy néhány példát említsünk.

Ám ebben a modellben is a szakmapolitika továbbra is megtartja a kezdeményezőkészséget, hiszen adminisztratívan jobb helyzetben van, mint a polgárok valaha is lehet. További bonyodalom, hogy az európai föderalistákkal ellentétben a szakmapolitika nem magához az európai eszméhez igazítja elképzeléseit, céljait, hanem kizárólag a jelenlegi és vélt többségi véleményhez; Ebben a partnerségben ez azt jelentette, hogy az európai föderalisták – a rendszerbe integrálódva – elveszítették a lakosságban és így a politikában is rejlő hatalmukat, így a hivatásos politika inkább az európai föderalistákra hatott, nem pedig fordítva.

Ez magyarázza azt is, hogy egyes célok a mai napig nem valósultak meg, és ha ezeket a polgárság legalább egy része 70 év után is bepereli, akkor ismét a polcra teszik azt a szűkszavú megjegyzést, hogy „Rómát nem egy nap alatt építették fel. akár”.akarat.

A polgári mozgalom realistái örömmel rögzítik, hogy a többségi vélemény, ha nem az 1945-ös meggyőződés, hogy azóta nem volt háború - legalábbis hazánkban - beteljesült, és az európai föderalisták még mindig nem – vagy már nem – értenek egyet abban, hogy milyennek kell lennie az Európai Egyesült Államoknak.

A szakmapolitikai optimisták viszont azt rögzítették, hogy az európai föderalisták szívesen bemutatnának a szakmapolitikának több, teljesen kidolgozott, funkcionális garanciákkal is rendelkező alternatívát, amelyeket aztán a parlamenti képviselőknek kell megszavazniuk.

Végső soron ez egy újabb hurkot hozna az egyesült Európa létrejöttébe, amely egy újabb évtizednyi vitát jelenthet, tovább hígítva a felelősségeket és az elszámoltathatóságot.

További bonyodalom manapság, hogy a háborúval vagy annak hiányával ellentétben vannak olyan problémák és kihívások, amelyeket nem lehet megoldani az intézményi és parlamenti munka végtelen hurkával, és amelyek maguktól sem oldódnak meg, mint például a környezet és a klímaváltozás vagy az erőforrások szűkössége és a népességnövekedés, nem beszélve a jelenlegi világjárványokról.

Ezért itt az ideje, hogy mi, európai föderalisták ragaszkodjunk elképzeléseinkhez és elképzeléseinkhez, népszerűsítsük polgártársainknak az Európai Egyesült Államokat és egy európai szövetségi alkotmányt, és ismét pereljünk a szakmai politikában. S amint működő elképzeléseinkkel ismét hatékony hatalmat érünk el, a professzionális politika is fellép, és megfelelően kidolgozott javaslatokat, modelleket kínál nekünk, állampolgároknak, már csak azért is, hogy mi magunk is visszaszerezzük a kezdeményezést.

Ezúttal azonban csak akkor engedhetjük el a horogról a népképviseleteket, konkrétan és általában a szakpolitikát, ha mindkettő határozottan teljesített!

Az Európai Egyesült Államokat akarjuk! Mottónk pedig változatlan: Egységes Európa az egyesült világban.

„Egy bizonyos ponttól kezdve nincs visszaút. Ez a pont elérhető."

Franz Kafka: A kínai nagy fal építése, Elmélkedések a bűnről, a szenvedésről, a reményről és az igaz útról (1931, 5)

Mennyire volt hasznos ez a bejegyzés?

A bejegyzés értékeléséhez kattintson a csillagokra!

Átlagos értékelés 5 / 5. Vélemények száma: 2

Még nincsenek vélemények.

Sajnálom, hogy a bejegyzés nem volt hasznos számodra!

Hadd javítsam ezt a bejegyzést!

Hogyan javíthatom ezt a bejegyzést?

Oldalmegtekintések: 2 | Ma: 2 | 22.10.2023. október XNUMX-től számítva

Ossza meg: