Kiemelt fotó: Menekülttábor Shinkiariban, Pakisztán | © Pixabay
A közelmúlt politikai kijelentései motiválva, miszerint jelenleg „menekültválságot” kell átélnünk, és az embereket egyre jobban le kell degradálni, különféle migrációs mozgalmakról írok – ezt a tényt a politikusok évtizedek óta teljesen figyelmen kívül hagyták. – és javasoljon olyan lehetséges megoldásokat, mint például, hogy a jelenlegi helyzettel jobban meg tudjunk birkózni, ami minden érintett számára sajnálatos.
A migrációs mozgalmak egyidősek magával az emberi történelemmel.Minden ősünk Afrikából származott, ahonnan körülbelül 100 000 évvel ezelőtt emigráltak, majd 30 000 évvel ezelőtt jutottak el Európába. Azóta pedig számos ok miatt ismétlődően vándoroltak a népek Keletről Nyugatra, Európa és a modern idők óta pedig még tovább Amerikába.
Feltételezhető, hogy a kelet-nyugati irányú vándorlás Ázsiából, valamint a Közel- és Közel-Keletről érkezők folyamatos mozgása.
Mi, európaiak is mindig részt vettünk ezekben a migrációs mozgalmakban, és az évszázadok során benépesítettük az amerikai kontinenst és Ausztráliát.
A bevándorlási és kivándorlási hullámok ezért az életünk részét képezik, és általában csak a rendszeresen érkezők számában térnek el egymástól. Feltételezhető, hogy ez a vándorlás hozzájárult lakosságunk egészségének és stabilitásának megőrzéséhez, és elengedhetetlen volt számunkra, európaiak számára a háború utáni és járványos időkben. Azt is fel kell tételezni, hogy saját európai kultúránkat a bevándorlási hullámoknak köszönhetjük; mi, mai európaiak tehát ezeknek a folyamatos bevándorlási mozgalmaknak a termékei vagyunk.
A legtöbbünk számára azonban újdonság az Európai Unióba irányuló jelenlegi „menekültáradat” intenzitása és minősége. Ez a fejlemény azonban évtizedek óta nyilvánvaló, erre legkésőbb a múlt század hetvenes évei óta újra és újra rámutatnak a tudósok és az érdeklődő polgárok; talán néhányan emlékeznek az 1970-es The March című brit tévédrámára.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a jelenlegi, minket európaiakat is minden bizonnyal fenyegető helyzetet, szükséges a jelenlegi migrációs mozgások részletesebb vizsgálata.
Mindenekelőtt a folyamatos belső-európai migrációs mozgásokat szeretném megemlíteni, amelyek fő okát az eltérő európai biztonsági és jóléti feltételek, valamint a munkalehetőségek jelentik. Egyrészt ide sorolom a hagyományosan letelepedett európai népességcsoportok migrációs mozgásait, másrészt Észak-Afrika azon részének bevándorlási törekvéseit, akik mindig is Európához tartozónak tekintették magukat.
Másodszor, ott van a keletről érkező bevándorlási mozgalom, amely évezredek óta tart, és a nem kínai vagy nem indiai lakosság továbbra is nyugatra vándorol, és Európában vagy azon túl keresi új otthonát.
Harmadikként a Közel-Keletről és a Közel-Keletről érkező „háborús menekültek” migrációs mozgalmát sorolom fel, akik már nem akarnak vagy nem tudnak ellenállni az évek óta fennálló katasztrofális körülményeknek saját hazájukban.
E három különböző migrációs mozgalom mellé a közelmúltban további kettő is bekerült, amelyek minőségükben és az ebből eredő Európára gyakorolt következményeikben egyedülállóak, és végső soron legalábbis megkérdőjelezik az általunk ismert Európa létezését.
Ez a negyedik és Európa számára valószínűleg legjelentősebb bevándorlási mozgalom a szubszaharai Afrikából származó emberek csoportjaitól származik, akiknek körülbelül 100 000 év után először kell elhagyniuk kontinensüket, hogy biztosítsák puszta létüket.
Az ötödik, minőségileg egyedülálló bevándorlási hullám a lakosság azon kínai és indiai rétegeiből érkezik, akik az úgynevezett globalizáció adta lehetőségeket megragadva pótolják az általunk Európában teremtett hiányosságokat, szakképzett munkát keresnek, vagy elfoglalják lehetőséget saját vállalkozás alapítására.
Összességében az Európai Unióba irányuló öt bevándorlási mozgalom teljesen meglepőnek tűnik, vagy túlterheli az összes európai felelőst.
A populizmus, az akcionizmus és a merev sokk jelenleg a megfelelő cselekvési lehetőségek keresését váltja fel, és így továbbra is késlelteti a minden érintett számára elfogadható páneurópai bevándorlási politikáról szóló elkerülhetetlen politikai vitát. A következő javaslatokkal szeretnék hozzájárulni ehhez a szükséges vitához.
A bevándorlás első hullámát Európára egységesen érvényes szabályokkal kell levezényelni.
Az egyik lehetőség az lenne, hogy az uniós polgárok a saját szociális rendszerükben maradjanak, függetlenül attól, hogy hol tartózkodnak az EU-ban, vagy a felelős államoknak kártérítést kell fizetniük állampolgáraikért. Másrészt a nem uniós polgárokat át kell helyezni egy uniós szintű szociális rendszerbe.
A második bevándorlási hullám adminisztrációjának az EU szakképzett munkaerő iránti igényén kell alapulnia, és egy európai bevándorlási törvénynek kell szabályoznia.
A bevándorlás harmadik hullámával csak úgy lehet megbirkózni, ha felelős európai kül- és biztonságpolitika révén hozzájárulunk a származási országok politikai stabilitásához; ez magában foglalhatja a katonai műveleteket is.
A menedékjogot egységesen kell szabályozni Európa-szerte – beleértve a „biztonságos tartózkodási helyek” létrehozását Európán kívül. A megalkotandó európai bevándorlási törvény is enyhítő hatású lehet, és levezethetné a nyomást a menedékkérők „befogadó központjain”.
Még egy európai bevándorlási törvény sem lesz képes többé igazságot tenni a bevándorlás negyedik hullámával szemben. Az EU-nak a lehető leggyorsabban teljesítenie kell Afrikával szembeni felelősségét, és legalább meg kell állítania e kontinens további kizsákmányolását az EU-tagországok részéről, és végre létre kell hoznia egy olyan európai fejlesztési politikát, amely nemcsak munkahelyteremtő intézkedésként szolgál a másként élő uniós polgárok számára. nehéz elhelyezni vagy saját gazdasági érdekeit érvényesíteni. Meg kell fontolni azt is, hogy Afrikát európai kompenzációs kifizetések révén biztosítsák az eszközöknek ahhoz, hogy végre önállóan működhessenek.
Az ötödik bevándorlási hullám ellen Európa-szerte a lehető legegységesebb társadalom- és oktatáspolitikával kell fellépni, hogy a legtöbb uniós polgár továbbra is betölthesse vagy létrehozhassa a szükséges képzettséget igénylő munkahelyeket.
"A teljes képet csak azok látják, akik kilépnek a keretből."
Salman Rushdie, A talaj a lába alatt (2000: 43)
