Fotó: Három MacBook Pro
Már egy ideje megvettem az első laptopomat. Azután döntöttem így, hogy a Bundeswehr azt mondta, hogy fel kell szerelniük minket páncélozott noteszekkel. Így hát megvettem az első laptopomat, és nem csak a sebessége lepett meg teljesen, hanem a 600 MB kapacitású merevlemez is teljesen megörült. Abban az időben, amikor az emberek még szerettek 1,4 MB-os hajlékonylemezekkel dolgozni, hihetetlenül jó ár-teljesítmény arány volt.
Sajnos aztán rájöttem, hogy a vásárolt laptopok nem bírták túl jól a manővereket, nemhogy a küldetéseket. És így gyakori volt, hogy legkésőbb munka után veszek egy új laptopot, és az előzőt egyszerűen kidobtam.
Amikor ismét külföldre mentem, és a társaim jelezték, hogy ezúttal is nagyon poros lesz, tudtam, hogy a korábbi laptopoknak semmi értelme, pláne, hogy nem kell cserét biztosítanom a megbízás alatt. Így a megbízatás előtt az első MacBook Pro-mmal kedveskedtem. A befektetésem pedig már az első rendes munkanapon megtérült, mert a társaimnak spanyol szoftververzióval felszerelt francia számítógépekkel kellett beérniük, hogy angolul, franciául vagy németül dolgozhassanak velük.
Német gyalogosként hozzászoktam, hogy a saját szerszámaimat és egyéb felszereléseimet privátban biztosítsam. Így hát a nemzetközi bajtársaim, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a munkaadóiktól kapjanak mindent, amire szükségük van, hátrányba kerültek ebben az európai beszerzési hullámban. És azok a gúnyolódók, akik azt mondták, hogy Mac rendszert nem lehet katonai hálózatba integrálni, nem ismertek egyetlen spanyol rendszergazdát sem – ezt a kihívást egy éjszaka alatt sikerült megoldani.
A korábbi laptopjaimmal ellentétben az első MacBook Pro-m egész jól teljesített, és még csaknem egy év használat után is újként jött vissza a használatból. Az első néhány évben a feleségem panaszkodott a folyamatosan megjelenő vörös homok miatt – de mindez csak megszokás kérdése volt. Csak a közelmúltban kellett leállítanom – miután jobbik felem csak tartalék számítógépként használta –, mert a teljesítményadatai egyszerűen nem voltak elegendőek a normál mindennapi használatra.
Jelenleg az egyik utódjára írom ezt a szöveget, egy MacBook Pro-n (16″, 2021), bár továbbra is két elődjét használom, egy MacBook Pro-t (15″, 2016) és egy MacBook Pro-t (Retina 13″, késő 2013) minden nap használja.
Röviden szólva, ha valakinek ajánlanom kellene egy laptopot, habozás nélkül ajánlanám a MacBook Pro-t bárkinek. És ha úgy gondolja, hogy ezek túl drágák, könnyen visszavághat egy kicsit régebbi példányra, és természetesen egy használtra is.
Ha lenne kifogásom a MacBook Pro gépeimre az évek során, az csak a 15 hüvelykes MacBook billentyűzete lenne, ami rövid időre kicsit gyengült, de szoftverfrissítéssel teljesen helyreállt.
Az egyetlen dolog, ami igazán zavar a MacBookjaimmal kapcsolatban, az az, hogy túl korán dobtam ki az első MacBook Pro-mat – biztosan találtam volna rá hasznot.
– Ennek is van tanulsága. Mit csinálnak valójában az ilyen gépek? Megnövelik azoknak a dolgoknak a számát, amelyeket gondolkodás nélkül megtehetünk. Amit gondolkodás nélkül teszünk – ott van az igazi veszély."
Frankherbert, Dűne Isten császára (2019: 479)
