Kisfiú kék

Bejegyzés fotója: játszó fiú | © Shutterstock

Ma már csak egy versnek kell lennie, és olyannak, amit mindig szívesen olvasok. a szerzője Eugene Field valószínűleg először a chicagói hetilapban publikálta 1888-ban.

Field ekkor vált ismertebbé 1892-ben megjelent A Little Book of Western Verse című verseskötetével, amely az általam is nagyon ajánlom Dutch Lullaby című vers mellett az alábbi verset is tartalmazza.

A verset először 1976-ban hallottam, folyóirat-értelmezésben Őrült, ami egyébként nekünk, diákoknak kötelező olvasmány volt, amikor iskolás voltam.

Kisfiú kék

A kis játékkutyát por borítja,
  De szilárdan és állhatatosan áll;
És a kis játékkatona rozsdavörös,
  És a muskétája formálódik a kezében.
Az idő az volt, amikor a kis játékkutya új volt,
  A katona pedig szépen haladt el mellette;
És ez volt az az idő, amikor a mi Little Boy Blue-nk
  Megcsókolta és odatette őket.

"Most ne menj, amíg én nem jövök" - mondta.
  – És ne csinálj zajt!
Szóval, a kihúzható ágyához tipegve,
  A szép játékokról álmodik;
És ahogy álmodott, egy angyali dalt
  Felébresztette a mi kisfiúnk kéket –
Ó! az évek sokak, az évek hosszúak,
  De a kis játékbarátok igazak!

Igen, Little Boy Blue-hoz hűen állnak,
  Mindegyik ugyanazon a régi helyen -
Egy kis kéz érintésére várva,
  Egy kis arc mosolya;
És csodálkoznak, miközben várják a hosszú éveket
  Annak a kis széknek a porában,
Mi lett a mi Little Boy Blue-val,
  Mióta megcsókolta és odatette őket.

Eugene Field, 1888

A fentebb említett paródia, ami egyébként kb Frank Jacobs Nem akarom elhallgatni tőled:

A kis játékkutyát por borítja;
A Tinkertoys piros a polcon;
A kis játékkatonák rozsdát gyűjtenek,
A mackó pedig egyedül ül.

A kis játékmotor nem puffan tovább,
És bébi, úgy érzem magam, mint egy cici…
Megtöltöttem a játszószobáját a boltból származó játékokkal,
De a gyerekem nem kel fel a csőből.

Frank Jacobs, 1976