Bejegyzés fotó: Szilveszter | © Shutterstock
Az a kijelentés éppen az idővonalon sült el, hogy nem lehet blog éves felülvizsgálat nélkül. Ha egy kicsit jobban belegondolok, bizonyítanom kell magam előtt, hogy valamit rosszul csinálok legalább 2005 óta. És egy gyors pillantás erre a weblogra megmutatja, hogy az utolsó, számomra még jobban ismert, Éves beszámoló 2001-től ered. De talán ez jól megmagyarázza, miért nem éri el az olvasóközönségem azt a számot, ami egyébként olyan gyakori az „igazi” webblogoknál.
Ha visszatekintek a végéhez közeledő évre, az első dolog, amit észreveszek, hogy a család minden tagja – legalábbis akiket ismerek – egészségileg egész jól túlélte ezt a járványos évet, a legidősebb családtagokkal a közelmúltban. a COVID-19-cel való ismerkedést is megengedték, és ezt nem sokkal azután, hogy a politikusok kihirdették a világjárvány végét.
A kínaiak, akiket minden ha és de nélkül a világjárvány okozóinak kell tekinteni, most arra is rájöttek, hogy egy valamivel lazább "egészségpolitika" minden bizonnyal kordában tarthatja az idősebb vagy gyengébb emberekkel kapcsolatos "problémát". Ezzel valószínűleg az egygyermekes politikájuk következményeit oldják meg.
A politikusaink pedig ismét egy kicsit merészebbek, mert ma már azt feltételezhetik, hogy saját egészségük aligha forog veszélyben – és, mint köztudott, amúgy is túl sok idős polgártársunk van, akiknek valószínűleg aligha lesz más a családban. a közelgő, fontosabb választások szerepe lesz.
Mindenesetre örülök, hogy a saját családom is jó egészségnek örvend. A jó orvosoknak, az orvostudomány fejlődésének és jobbik felem fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhetően saját egészségemet is újra kézben tartom.
Az idei év néhány nagyon pozitív fejleményt is hozott, mert Maximilian, miután sikeresen felvette a megtisztelő mentős hivatást, most gyalogsági hadnagy is lett, jelenleg pedig neveléstudományi tanulmányokat folytat Münchenben. Konstantin, aki legalább mentős lett, és nemrégiben Konstanzban szerzett mesterdiplomát politikatudományból, most Ludwigsburgban és Kehlben adminisztratív tudományokból mesterképzést végez. És ezért nem aggódom a két fiam miatt.
Két esküvő is volt, az egyébként szintén mentős Sebastian unokaöcsémé, aki idén tavasszal feleségül ment egy művészkollégához, és most el tudja képzelni a zenész karrierjét. A nyári esküvő az európai föderalisták és a jobbik felem közepette zajlott, és nagyon örültem, hogy egyre több fiatal európai föderalisták találtak életre szóló párjukat, ami ismét emlékeztetett arra, hogy a közös érdekek a legjobb alap a boldog házassághoz.
Ja, és még hátra volt a hatvanadik születésnapom, ami többek között biztosította, hogy kibővített baráti körként újra találkozzunk. Az év személyes fénypontja azonban egy kaliforniai tartózkodás volt, amelyre némileg hosszabb kihagyás után ismét sor került. A jobbik felemmel különösen élveztük az Ursulával töltött játékesteket.
És pozitív változások történtek az önkéntes munkámban is, egyrészt a Dammgrundschule-n és a Meseno-n javítottam a hangos olvasásomon. Jól motiváltak a két fiam tanulmányai, és mégis valami Detlef Stern kihívott, aki mellesleg még mindig az egyik kedvenc emberem, akivel beszélgetek, idén elfogadtam egy tanári állást a Heilbronn Egyetemen. Most pedig izgatottan várom, hogy a tanítványaim februárban bebizonyítják-e, hogy még képes vagyok rá. Mindenesetre a következő félévre újra beleegyeztem, mert vagy bizonyítanom kell, hogy a sikerem nem villámcsapás, vagy hatalmas fejlesztéseket kell végrehajtanom. Ezek után Detlefnek esetleg ki kell találnia még valamit, hogy az egyetemen maradjak.
Mert másrészt megvan Heiner Dorner és Herbert Burkhardt sikerült intenzívebbé tenni az együttműködésemet a Szabad Szavazókkal, és a nyáron átvettem Heilbronn elnöki tisztét. Nagyon boldog voltam, hogy a jobbik felem megragadta ezt a lehetőséget, és szabad szavazó is lett, és főleg, hogy más barátok is követtek ebbe a heilbronni egyesületbe.
Főként azonban továbbra is az EUROPA-UNION Heilbronn-ra koncentrálok, és mindenki meg fogja érteni, hogy ezek az idők különösen nagy kihívások elé állítanak bennünket, európai föderalistákat, amelyeket most helyi szinten is le kell küzdeni.
A jobbik felem nem önmaga lenne, ha nem sikerült volna rávennie, hogy egész évben táncórákra járjak és táncokat gyakoroljak. Még ha nem is hiszi el, én szeretem ezeket az "időtúllépéseket".
És továbbra is csak néha, de nagyon jól írom az első regényemet. Egyébként nem tőlem jött a regényírás ötlete. Aki pedig rendszeresen olvassa a blogomat, annak már ismernie kell a hátteret. Mindenesetre ezek az írási próbálkozások azt mutatják számomra, hogy biztosan nem vagyok író. Általában befejezem, amit elkezdek, de nem tudom, mikor lesz olvasható ez a regény. Mindenesetre a jobbik felem lesz az első olvasója – mondhatni egy kis bosszú.
Nos, itt az ideje, hogy befejezzem az idei írásomat! Boldog új évet kívánok olvasóimnak, és remélem, senki fejére, lábára nem esik tűzijáték!
Egészség !