Kiemelt fotó: Kvótaszabályok | © Selver Učanbarlić a Pixabay-en
A közelmúltban újra felhívások hangzottak el, hogy végre biztosítsuk az egyenlő jogokat parlamentjeinkben, és drasztikusan, 50%-ra emeljük a nők arányát. Ezt az igényt az a tény indokolja, hogy társadalmunk körülbelül 50%-a nő.
Meggyőződésem, hogy pusztán kvótákkal semmiféle változást nem lehet elérni, hanem mentálisan végigjátszani az egészet, társadalmunk alulról parlamentjeinkig és kormányainkig. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a demokratikus folyamatokban a kvótákat általában abszolút antidemokratikusnak tartom, mivel teljesen meghiúsítják az állampolgárok megkövetelt szabad döntését.
Alapvetően egy párthoz vagy választói csoporthoz kell tartoznia ahhoz, hogy valós esélye legyen a parlamentbe való beválasztásra. Ezért a pártok és a választási csoportok felelőssége, hogy megfelelő jelölteket állítsanak.
Annak érdekében, hogy az egész eleve teljesen átlátható és hihető legyen, logikus, hogy a pártokban és a választói csoportokban is 50% körüli a nők aránya. Ezen 50% nélkül ezek a pártok ezért nem kaphatják meg a jóváhagyást, vagy nem veszíthetik el azt, amint az 50% alá esnek.
A pártokban és a választói csoportokban minden munkacsoportban és egyéb üléseken szintén 50%-os nők aránya kell, hogy legyen, hogy cselekedni tudjanak.
Természetesen egy bizottság vagy ülés csak akkor választhat vagy szavazhat, ha a jelenlévők 50%-a nő.
A pályázói listák, igazgatóságok és elnökségek csak akkor érvényesek, illetve munka- és döntésképesek, ha bennük is 50 százalékos a nők aránya.
Amint az összes pártot és választói csoportot ténylegesen „idézték”, így az is lehetséges, hogy minden elnököt egy elnök követ, és fordítva, és ha lehetséges, akár „kettős vezetéssel” dolgozzon, a a parlamenteket meg lehet tölteni kvótákkal, ha és de akarat nélkül.
Ennek az az oka, hogy most már minden oldalon elegendő férfi és női jelölt áll rendelkezésre ahhoz, hogy a választók a lehető legjobb választást tudják meghozni.
Az összes jelöltlistán felváltva férfi és nő szerepel, és a következő szavazási listán természetesen felváltva nő és férfi szerepel.
Annak érdekében, hogy ne kelljen elmondani a választóknak, hogy 50%-ban nőkre kell szavazniuk, vagy érvényteleníteni kell azokat a szavazólapokat, amelyeken nincs 50% nő, a jól ismert túlnyúlási mandátumok segítségével végső soron biztosítható az 50%.
Természetesen ekkor a parlamenti munkát ugyanúgy kellene felépíteni, mint a pártmunkát, és a kormányokat is ezek feléből kellene kiépíteni.
Még e rövid és gyors gondolatkísérlet után sem hiszem, hogy így kellene beavatkozni a társadalmi folyamatokba, de most még határozottabban azon a véleményen vagyok, hogy önmagában a parlamenti kvóta meghatározása abszolút antidemokratikus és egyben teljesen értelmetlen is.
"Minden problémára van megoldás – még a nőknek is."
Seth Green mint Zack a Luke története című filmben (2012)
