elmejáték

Kiemelt fotó: Kvótaszabályok | © Selver Učanbarlić a Pixabay-en

A közelmúltban ismét felhívások hangzottak el, hogy végre biztosítsuk az egyenlőséget a parlamentekben, és drasztikusan, 50%-ra emeljük a nők arányát. Ezt az igényt az a tény indokolja, hogy társadalmunkban körülbelül 50%-a nő.

Meggyőződésem, hogy pusztán kvótákkal semmiféle változást nem lehet elérni, hanem mentálisan végigjátszani az egészet, társadalmunk alulról parlamentjeinkig és kormányainkig. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a demokratikus folyamatokban a kvótákat általában abszolút antidemokratikusnak tartom, mivel teljesen meghiúsítják az állampolgárok megkövetelt szabad döntését.

Alapvetően egy párthoz vagy választói csoporthoz kell tartoznia ahhoz, hogy valós esélye legyen a parlamentbe való beválasztásra. Ezért a pártok és a választási csoportok felelőssége, hogy megfelelő jelölteket állítsanak.

Annak érdekében, hogy az egész már a kezdetektől teljesen átlátható és hihető legyen, logikus, hogy a pártok és a választási csoportok között is 50% körüli a nők aránya. Ennek az 50%-nak a hiányában tehát ezek a pártok nem kaphatnak jóváhagyást, illetve nem veszíthetik el azt, amint az 50%-os határ alá esnek.

A pártokban és a választási csoportokban minden munkacsoportban és egyéb üléseken szintén 50%-os nők aránya kell, hogy legyen, hogy dolgozni tudjanak.

Természetesen egy bizottság vagy közgyűlés csak akkor választhat vagy szavazhat, ha a jelenlévők 50%-a nő.

A pályázók, elnökségi tagok és elnökségi listák csak akkor érvényesek vagy működőképesek és határozatképesek, ha a nők aránya is 50%-os.

Amint az összes pártot és választói csoportot ténylegesen „idézték”, így az is lehetséges, hogy minden elnököt egy elnök követ, és fordítva, és ha lehetséges, akár „kettős vezetéssel” dolgozzon, a a parlamenteket meg lehet tölteni kvótákkal, ha és de akarat nélkül.

Ennek az az oka, hogy most már minden oldalon elegendő férfi és női jelölt áll rendelkezésre ahhoz, hogy a választók a lehető legjobb választást tudják meghozni.

Az összes jelöltlistán felváltva férfi és nő szerepel, és a következő szavazási listán természetesen felváltva nő és férfi szerepel.

Annak érdekében, hogy ne kelljen diktálni a választóknak, hogy ők is szavazzanak 50%-os nőkre, vagy érvénytelenítsék azokat a szavazólapokat, amelyeken nem szerepel az 50%-os nők aránya, minden bizonnyal a jól ismert túlnyúlási mandátumok segítségével végső soron biztosítható az 50%.

Természetesen ekkor a parlamenti munkát ugyanúgy kellene felépíteni, mint a pártmunkát, és a kormányokat is ezek feléből kellene kiépíteni.

Még e rövid és gyors gondolatkísérlet után sem hiszem, hogy így kellene beavatkozni a társadalmi folyamatokba, de most még határozottabban azon a véleményen vagyok, hogy önmagában a parlamenti kvóta meghatározása abszolút antidemokratikus és egyben teljesen értelmetlen is.