A történet vége, nincs mit hozzáfűzni

Kiemelt fotó: Írógép

Már kijelentettem, hogy mi, emberek gonosznak születünk, mint az egyik megállapításom bő 60 éves fennállásból. Azt is, hogy az embereket a tisztesség és a jóság bizonyos fokára csak oktatással lehet eljuttatni. Abban az esetben pedig, ha az embereket egyszerűen nem lehet nevelni, csak a félelem (vallás) és a kényszer (jog) által lehet működő utakra terelni őket. Az a modern elképzelés, miszerint egyszerűen pénzzel és ajándékokkal lehet jó embereket csinálni, ma már kudarcként értékelhető.

Illő, hogy nemrég egy állítólagos bio-német dudáló úgy gondolta, hogy üzenetet kell hagynia nekem a blog megjegyzés rovatában. Mindenesetre legalább tudott írni-olvasni valamennyire, ami az emberi fejlődés következő szakaszával, a talahonokkal már nem feltételezhető.

A liberálisabb emberek korábban azt feltételezték, hogy a nem kényszerítő környezetben, például a nyitott társadalmakban és a demokráciákban élő emberek maguktól fejlődnek felelős állampolgárokká. Ez is az emberi együttélés mítoszai közé sorolható.

Így a nyitott társadalmak nagyon sérülékenyek, ha saját létezésükről van szó. De nem úgy, ahogy azt gondolná az ember, hogy ezek nem versenyképesek más modellekkel, vagy éppenséggel nem rendelkeznek az asszertivitással, hanem nyilván belülről rendszeresen erodálódnak. Ami még megnehezíti a dolgokat, az az, hogy a működő demokráciák a világ minden szegletéből vonzzák az embereket, olyan embereket, akiket gyakran nem akar, és biztosan nem is tud használni a nyitott társadalmakban. Emberek, akik olyan vallásokat, kultúrákat hoznak magukkal, amelyek nem egyeztethetők össze a demokráciával, és nem akarják elengedni őket nemzedékek után sem.

Feltételezhető tehát, hogy a legutóbbi bevándorlási hullámok egyben az utolsó szöget a koporsóba zárták az amerikai demokrácia gyengéd magvának, mellesleg a legrégebben létező nyílt társadalomnak – 60 elnökválasztással. Legalábbis véleményem szerint az utolsó bevándorlók tartották az utolsó szertartást az Egyesült Államok demokrácia ingadozó államaiban.

Megdöbbentő, hogy az emberi jogok és különösen a nők jogainak korlátozása, minden demokratikus érték, valamint a tisztesség és tisztelet tudatos megtagadása milyen hatással van e világ Honkjaira és Talahonjaira – ez valószínűleg teljes igazságot ad eredendő gonoszságuknak.

És amikor ezek a Honkok és Talahonok megtalálják a vezetőjüket, nincs megállításuk, akkor az út vége. Így csak reménykedni kell, hogy a világ megmaradt demokráciái nem fognak egymás után dominóként dőlni.

A BRICS-országok állam- és kormányfői már régóta erre tippelnek, és ennek megfelelő befektetéseket is eszközöltek - egyszerűen csak megvették egyik ígéretes dudálót a másik után!