Bejegyzés fotó: Vasút Bécsben | © Pixabay
Heinrich Kümmerle kezdeményez DiscoverEU felhívja a Bizottság figyelmét, és azt is követeli, hogy az Európai Unió bármely más állomására lehessen vonatjegyet vásárolni, legalább minden főpályaudvarról. Ez pedig olyan szállítási garanciával párosul, amely biztosítja, hogy többletköltségek nélkül, és szükség esetén bármely vasúttársasággal elérje lefoglalt úti célját; a Heilbronnból Portóba tartó utazás szembetűnő példaként szolgálhat.
Üdvözlöm a fenntarthatóbb utazás felé irányuló ilyen kezdeményezést (a kényelem növeléséről nem is beszélve). Személy szerint számomra inspirációt jelentett a cikk A nagysebességű vonatok tönkreteszik az európai vasúthálózatot. A bevallottan csúnya cím után jól kidolgozottak a mai vasúti közlekedés problémái.
Minden bizonnyal lehet vitatkozni, hogy az ICE nem jó választás-e. Főleg, ha vasúti csomópontok közelében lakik. Egyértelműen jobban szeretem a hatórás utazást az ICE-vel Münchenből Hamburgba, mint a korábbi 10 órát az IC-vel. Az is vita tárgya, hogy megengedik-e valakinek, hogy egy olyan városnak, mint Heilbronn, megbénuljon a vasúthálózati kapcsolata. Vagy hogy bizonyos területeken alibi tömegközlekedést kínálnak, ha naponta négyszer járnak oda buszok.
Nagyon jól emlékszem még gyermekkoromra, amikor anyámmal a helyi közlekedéssel meglátogattuk dédnagymamát. Mindkét irányban három (!) jegyet kellett vennünk, hogy eljussunk a célunkhoz. A kiindulópont és a cél Hamburg volt, légvonalban körülbelül 12 km-re egymástól. Először a buszra kellett jegyet vennünk, majd egyet az S-Bahnra, majd egyet a buszra egy másik busztársaságtól. Természetesen az órarendek nem voltak egyeztetve, ami a nyári hónapokban "váró fagyit" adott.
Szerencsére ma már vannak közlekedési egyesületek.
Ezek a közlekedési egyesületek de facto „szövetségi” szerveződésűek. Természetesen a cégforma más, de ott a független szállítmányozó cégek egy fedél alá tömörülnek, hogy közösen jobb ajánlatot tudjanak tenni az ügyfeleknek.
Az európai vasúti közlekedésben aligha más a helyzet, mint Hamburgban (és sok más területen) a közlekedési szövetség megalakulása előtt.
Ha Heilbronnból Portoba szeretnék tömegközlekedéssel utazni, akkor 12-szer kell vonatra szállnom és 4-5 közlekedési társaság szolgáltatásait igénybe kell vennem. Talán a 13 jegyből egyben is le tudok foglalni valamit, de nem egyszerre. Mit tegyek, ha problémám van egy kezelővel, például azért, mert az összes hely teljesen le van foglalva? Az előző szakaszokra már lefoglalt jegyek törlése legalább erőfeszítésbe kerül, néha több.
Az átviteli idő 6 perctől 5 óráig terjed. A karlsruhei 6 perc egyértelműen túl rövid. Ha ezt nem tudnám, nem tudnám elkapni a TGV-t. Mivel nem ott kezdtem az utat, ezért az utazás(ok)ért nem jár kártérítés. Vegyél hát újra jegyet, feltéve, hogy van még pénzem. Miért az 5 óra? Ó, éjszaka nem járnak vonatok. Miért ne? (Válasz: lásd a fenti cikket). Ha nem akarok a peronon tölteni az éjszakát, szükségem van egy szállodára. De 5 órára? Ha az előző vonat 3 órát késik, akkor nekem sem kell a hotel. És lehet, hogy nem szeretne egy plusz napot eltölteni a Földközi-tenger melletti Perpignanban.
Valójában miért nincs európai, szövetségi közlekedési szövetség? Bármilyen naiv is vagyok néha, ez egy nagyszerű projekt lenne, amelyből az (EU) Európában mindenkinek közvetlenül jutna valami, aminek óriási jelzése lenne. Nem kellene annyiba kerülnie, minden bizonnyal kevesebbe, mint egy Berlintől délre még épülő repülőtér, egy hamburgi koncertterem vagy egy alagút építése Stuttgartban. „Csak” a folyamatok egységesítésén, a nemzeti közlekedési társaságok (amelyek ráadásul gyakran állami tulajdonban) közötti koordináción kellene dolgozni. És akkor meg lehet állapodni a szállítási garanciában, ahogy az országosan már bizonyos esetekben, valamint a légi utazásnál.
Akkor mindenki hasznot húzna, aki az EU-ban él, nem csak a fiatalok, akiknek nem bánom a mostani ajánlatot. Akkor sokkal könnyebb lenne átutazni Európát, könnyebb lenne megismerni másokat. És az ember értékeli azt, amit Európa jelenthet számunkra.
Kiegészítés Christian Moos kifogásához
„Az európai vasúti csomagokkal https://www.eba.bund.de/DE/RechtRegelwerk/EU-Recht/eu-recht_node.html sok minden történt már. Így vagy úgy van tendencia a harmonizációra, koordinációra. Nem arról van szó, hogy rendes időkben nem lehet könnyen eljutni egyik uniós országból a másikba vonattal. Tehát az európai vasúti térség már létezik. Ezt azonban lehetne vonzóbban megfogalmazni és reklámozni. Legalábbis amint újra lehetséges az utazás.”
Christian Moos, az EUROPA-UNION Németország főtitkára (22. április 2020., 11:02)
Köszi a linket, nekem új volt. Örömmel értesültem arról is, hogy vannak már az első harmonizációs próbálkozások is. Ha nem jogászként jól értem az összes dokumentumot, akkor az általános szándéknyilatkozat (RL 2012/34/EU) mellett többet mozog a különböző vasúti rendszerek kompatibilissé tétele terén.
Kérem, engedjen meg egy analógiát. Informatikus vagyok (kifogásként/magyarázatként).
Ami a személyi számítógépek jövőbeli piacát illeti, még mindig a PC előtti korszakban járunk, amikor léteztek olyan rendszerek, mint az Apple II, a Commodore PET 2001 vagy a TRS-80. Ezt a piacot az jellemezte, hogy az eszközök gyakorlatilag összeférhetetlenek voltak. Közös operációs rendszer (akár DOS, akár Windows) még nem volt elképzelhető. Tehát ha jól értem a dokumentumokat, akkor először áramköri szinten kell szabványosítást alkotni (vasút, villany, számlák, ...), hogy egyáltalán elképzelhető legyen valami, mint egy (akkori) nyitott IBM PC. Aztán egy operációs rendszernek először érvényesítenie kell magát. Ahhoz, hogy egy PC egyáltalán használható legyen, léteznie kell alkalmazásszoftvernek, például Office termékeknek. És akkor ezeknek a termékeknek együtt kell működniük, hogy még a tapasztalatlan felhasználók is profitálhassanak belőlük.
Természetesen az ilyen analógiák mindig hibásak.
Szinte minden terméknél legalább két perspektíva van: a műszaki megvalósítás és a vevőé. A legtöbb embert nem igazán érdekli, hogy egy számítógép műszakilag hogyan működik, a lényeg, hogy működjön. Vonatvezetőként számomra teljesen mindegy, hogy műszakilag hogyan működik a vonatközlekedés, a lényeg, hogy működjön. Hogyan számláznak a közlekedési társaságok, hogyan működik az árammal, ... minden bizonnyal elengedhetetlen. nem érdekel. Szeretném lefoglalni a jegyemet Heilbronnból Portóba. És szeretnék kényelmesen és biztonságosan utazni oda. Szeretnék egy (!) kapcsolattartót, ha valami baj van. Nem akarom, hogy egyik cégtől a másikhoz irányítsanak. Egyszóval: ügyfélorientáció.
Természetesen ez sem mindig működik PC-n. Az MS Word nem működik más gyártó médialejátszójával? Balszerencse.
Számomra úgy tűnik, hogy a vasúti harmonizációs folyamatban mindenki a műszaki szempontokra koncentrál. Még ez a „vasúti harmonizáció” kifejezés is szakkifejezés. A felhasználó, a mozdonyvezető nem jelenik meg ott. (Igaz, bizonyos dokumentumokban elrejtve). Már az RL 2012/34/EU dokumentum is a technikai dolgokra helyezi a hangsúlyt. Valóban nincs olyan irányadó dokumentum, amely a vasutasok szemszögéből írja le a célokat?
Ha nem tévedek, a GDPR-hoz vezető folyamat egészen más volt. Ott a célt adták, hogy az emberek szemszögéből tegyünk valamit az adatvédelemért. A cél nem volt technikailag megfogalmazva. És végső soron a technikai szempontok másodlagosak, ha a cél megfelelő az emberek számára. A mérnökök – akár a vasúton, akár az informatikában – hozzászoktak ahhoz, hogy az ilyen célokat a vállalatok között közösen valósítják meg.
Ezért is örülök, hogy folyik a munka. Az én felhasználó-orientált nézőpontomból még nincs európai vasúti térség. Nem akarom kétségbe vonni, hogy ez technikai szempontból is létezik. A tizenkétszeri vonatváltás Heilbronnból Portóba nem különösebben felhasználóbarát. Ez nálam inkább a PC előtti korszaknak felel meg, amikor csak a beavatottak használhattak PET 2001-et. Így nem meglepő, hogy sokan szívesebben repülnek, és csak négyszer kell átszállniuk ugyanazon az útvonalon (HN->S Hbf->STR->OPO->Porto).
Frissítés 22.5.23: A Tagesschau is észrevette a problémát: A vonattal külföldre utazni bonyolult.
dr Detlef Stern Néhány éve az egyik kedvenc emberem, akivel beszélgethetek – különösen egy jó kávé mellett –, és ő is „okolható”, hogy olvasási mentorom lett.
A való életben ő az Projektmenedzsment, elektronikus üzlet és szoftverfejlesztés professzora a Heilbronni Egyetemen. Figyelem, a szoftverek iránti lelkesedése ragályos, ezért most az övét is használom jegyzettár. Egyébként ő maga blogol a címen https://t73f.de.
Most megnéztünk egy csoportos túrát Heilbronn - Béziers között, majd elhagytuk. A legutóbbi, Strasbourgon keresztüli Montpellier-i utam azonban egész jól sikerült.