Polgár és kötelesség

5
(1)

Bejegyzés fotó: két söröskorsó | © Pixabay

Nem az emberiség dicsőségére, emberemlékezet óta a közösségek tényleges értékét az alkotja, hogy hány katonaképes embert tudnak generálni. Legalábbis az én bánatomra nem sok fog változni az elkövetkező évszázadokban – „egy világunk” továbbra is utópia marad.

Az egyén védekező képessége megkívánja a testi, szellemi és jellembeli alkalmasságot, valamint a közösségért való ölésre, valamint arra, hogy magát megöljék. Egy közösség tényleges harci ereje a cselekvőképeseknek az adott közösségbe való beilleszkedéséből és abból való támogatásából adódik.

Az évezredek során más közösségi szolgáltatások is fejlődtek, nevezetesen a béke- és rendfenntartó szolgálat, a mentőszolgálat, valamint a gyógyító, ápolási és gondozási szolgálat, amelyek véleményem szerint a katonai szolgálatnak feleltethetők meg mindennapi közösség szempontjából.

Minden közösségnek elegendő tagot kell toboroznia ezekhez a szolgáltatásokhoz, hogy ideálisan ki tudja választani a legjobbakat, mert ez elengedhetetlen a működő közösségi élethez, és meghatározó katonai konfliktus esetén. 

A közösségek biztosíthatják saját szolgáltatásaikat, ha felkérik tagjaikat, hogy nyújtsák azokat önkéntesen (például szövetségi önkéntes szolgálat). Ha ez nem elég, professzionálissá kell tenni az egyes vagy az összes szolgálatot (pl. rendőrség), vagy tagjait is kötelezővé tenni (pl. katonai szolgálat). 

Minden közösségre jellemző, hogy tudja-e és hogyan tudja biztosítani közösségi szolgáltatásait, és mindenekelőtt sikerül-e kiválasztani a legjobbakat. 

Eredetileg minden közösség tagjai érdemeket szereztek azzal, hogy a közösségnek nyújtottak szolgálatot, ezt önkéntesen és a közösség számára nyereséges módon tették.

Mindeközben inkább az a helyzet, hogy a közösség szolgálata hivatássá vált, a kötelező szolgálat sem kortárs, sem a közösség által elfogadott, az önkéntes munka egzotikus státuszt kapott. 

Itt Németországban az a feltűnő, hogy az immár hivatásos szolgák - minden szolgáltatásban - nem csak rosszul támogatottak, így a legjobbak kiválasztása már nem lehetséges, de a közösség szolgálatát sem tekintik „érdemnek”. Ami még rosszabb, a közösséghez való hozzájárulást hibának tekintik. 

helyes lenne

  • a létfenntartási támogatás emelése, legyen az gondozói vagy katonai, hogy a közösségnek mindenkor elegendő és legjobban képzett hivatásos szolgái álljanak rendelkezésre;
  • a közösség önkéntes szolgálatának előmozdítása oly módon, hogy az ismét általánosan érdemnek minősüljön.

ez helytelen

  • a hivatali kötelezettségek látszólagos hiányát orvosolni oly módon, hogy azokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak kibújni a hivatali kötelességek alól, olyan feladatokra kényszerítsék, amelyeknek gyakran nem tudnak eleget tenni, és amelyeket a közösség utólag kellőképpen megbecsül. 

És ez teljesen lehetetlen

  • hogy egy közösség azon tagjai, akik egyrészt maguk is elzárkóztak a kötelező szolgálattól, másrészt önként soha semmilyen szolgálatot nem végeztek, másokat akarnak kötelező szolgálatra kényszeríteni!

Mint mondtam, minden közösségre jellemző, és mások is ilyennek fognak tekinteni, ahogy szervezi és biztosítja közösségi szolgáltatásait. És azok a közösségek, amelyek nem tudják biztosítani őket, végül feloldódnak a közös jóakaratban. 

„És hát, amerikai társaim, ne kérdezzék, mit tehet értetek az országotok; kérdezd meg, mit tehetsz a hazádért.
Világpolgártársaim, ne azt kérdezzék, mit tesz értetek Amerika, hanem azt, hogy mit tehetünk együtt az ember szabadságáért."

John F. Kennedy megnyitó beszédében
Beiktatási beszéd 20. január 1961-án

Mennyire volt hasznos ez a bejegyzés?

A bejegyzés értékeléséhez kattintson a csillagokra!

Átlagos értékelés 5 / 5. Vélemények száma: 1

Még nincsenek vélemények.

Sajnálom, hogy a bejegyzés nem volt hasznos számodra!

Hadd javítsam ezt a bejegyzést!

Hogyan javíthatom ezt a bejegyzést?

Oldalmegtekintések: 7 | Ma: 1 | 22.10.2023. október XNUMX-től számítva

Ossza meg: