Bejegyzés fotó: kis apróság | © Pixabay
Mario Adorf már a nyolcvanas években megfogalmazta a mai szövetségi politika kvintesszenciáját, mindenki számára könnyen érthető módon: "A pénzemmel kidobom..." Egyet még az akkori szerzők sem igazán értetek. dolog, nevezetesen, hogy az állítólagos "pénzszar" általában nem a saját pénzét használja, hanem elsajátította azt a művészetet, hogy mások pénzét saját céljaira a lehető leg"sajtóhatékonyabban" használja fel.
Mivel annak idején volt egy jó cimborám a Café Extrablattban Münchenben a müncheni este kezdete aligha okozott gondot a bajtársaimnak és nekem. És így teljesen normális volt, hogy rendszeresen nagy örömmel néztük a „Kir Royal” sorozatot. Természetesen akkoriban a megfelelő ital egy normál vasárnapi reggeli része volt; és nem feltétlenül vasárnapnak kellett lennie, és persze nem reggelinek. Mindezt azonban minden nap újból kiérdemeltük!
Jó harminc évvel később nagyon jól emlékszem a szavaira Mario Adorf minden hírműsorban vagy egy pillantással az újságra. A szövetségi kormány és vele együtt az összes tartományi kormány túlzásba viszi magát szinte mindannyiunknak szóló ajánlatokkal – úgy tűnik, nincs több korlát.
Ezúttal azonban észben kell tartanunk, hogy ez kizárólag a saját pénzünk, amelyet lehetőleg a sajtóban kell "feltolni"; teljesen ellentétben a főigazgató akkori ajánlatával HeinrichHaffenloher, aki legalább azt állíthatta, hogy maga is hozzájárult ehhez a költési „vagyonhoz”, de mindenesetre nem terhelte meg kiadásaival a jövő nemzedékeit.
Sajnos az egész nagyon jól passzol egy blogbejegyzéshez is, amit idén márciusban írtam "" címmelnapi politika"írták. A politikában pedig rövid- és középtávon sem kell érdemi változásra számítani, mert amíg a "piramisrendszer" működik, addig aligha lesz, aki komolyan ellenezné. És amíg a legtöbb ember abban reménykedik, hogy nem kell saját kezűleg átélnie a keserű véget, addig mindenkit választ, aki ezt az utat dicséri, mint az egyetlen járható alternatívát. Nyilvánvalóan a vonalas megoldás mindenkinek Baby Shimmerless ezt a köztársaságot.
Én viszont nem akarom elveszíteni a Monámat, és szeretek életképes alternatívákat keresni. Én is határozottan jobban szeretném, ha legalább lehetőséget kapnék az alternatívák közötti választásra!
"Ennek a bolygónak van - vagy inkább volt - egy problémája, ami a következő volt: a legtöbb rajta élő ember az idő nagy részében boldogtalan volt. Sok megoldást javasoltak erre a problémára, de ezek többsége nagyrészt a kis zöld papírdarabok mozgásával kapcsolatos, ami furcsa volt, mert összességében nem a kis zöld papírdarabok voltak boldogtalanok."
Douglas Adams, A stoppos kalauz a galaxishoz (1979)
