8.11.02024

Hozzászólás fotó: Háborús kép | © Wendelin Jacober a Pixabay-en

Pogromok

Sajnos a pogromok – gondoljunk csak a holnapra – nemcsak történelmi valóság, hanem a mai mindennapok is. A kisebbségek továbbra is rendszeresen pl. B.-t lemészárolták Indiában vagy Kínában, aminek pusztán statisztikai szempontból aligha kellene ott szerepe lenni. Ezzel szemben Oroszországban a pogromok a nemzeti kultúra részét képezik, és kevés figyelmet kapnak, hasonlóan a bajorországi Schuhplattlerhez.

És a Donald Trump most tömeges deportálásokra készíti fel honfitársait, amelyek nagyon gyorsan pogromokhoz vezethetnek, ahogyan 5. január 2021-én is tanúi voltunk. Ezzel szemben Európában, ahol a 20. század végén még zajlottak pogromok, még azelőtt, hogy a náci uralom alatti és eredményeként megtörtént volna az utolsó pogromok, a dolgok ismét nagyon veszélyesek lesznek.

Ami igazán rossz, az az, hogy bármennyire is rosszak a dolgok nekünk, európaiaknak, nem lehet összehasonlítani egy zsidó hitű európaival. Még rosszabb, hogy ezek a szegények hova vándorolhatnak? — még az USA-ban is fennáll a meglincselésének veszélye. Míg az oroszok 2022-ben újra hivatalosan megkezdték a „zsidó náci” lemészárlását, költséget és erőfeszítést nem kímélve, és hogyan Adolf Hitler már korábban, és szívesen megszállna más államokat.

Mindeközben mi, németek visszafogjuk magunkat, mert négymilliónál kevesebb áldozat nem jelent igazi kihívást számunkra.

Kína

Ez alatt a diktatúrát értem, nem Tajvan szigetét, amely ma is demokrácia. Az, hogy meddig tud kitartani a demokratikus Kína, most még kérdésesebb, mint valaha. Hongkong példája világosan mutatja, hogy a kínai anyaország szerződéseiben és ígéreteiben nem lehet és nem is szabad megbízni.

Jelenleg legalább néhány újabb könyvet olvastam Kínáról, és kész vagyok Leah Sahay Találkoztam egy németországi újságíróval, aki 16 éves kora óta foglalkozik kínaiakkal személyesen és szakmailag egyaránt. „A kínai álom vége – Benne élni Xi Jinpings new China” úgy tűnik, nem a szokásos kínai propaganda, amely jelenleg a fizetett íróktól ömlik a könyvpiacra. Mindenesetre ez az egyetlen olyan könyv, amit mostanában olvastam, ami ezen alapul charta 08 és ezzel rámutat a folyamatos kínai ellenállásra magában Kínában. A kínaiak, akikkel Heilbronnban interjút készítettem, nem tudtak erről a chartáról, vagy legalábbis ezt mondták – és a német újságírók sem. Stefan Baron nem ismeri ezt a chartát, pedig ő készítette a saját pszichogramját a kínaiakról.

együgyű

Nemrég abbahagytam az úgynevezett közösségi médiát (ismét), és ellentétben... Robert Habeck Továbbra is szándékomban áll „ezt a terepet a hangoskodókra és a populistákra hagyni” – én sem akarok kancellár lenni. Meglepő, hogy számunkra egy X- vagy Facebook-fiók nyilvánvalóan elég ahhoz, hogy pártjaink jelöltjeként tekintsünk rá.

Már csak a YouTube videók miatt is, amiket mindig szívesen linkelek itt a blogban, még mindig megvan a YouTube fiókom és 2011 óta van, előtte saját, nem túl sikeres videós weboldalt vezettem. A YouTube-on azonban megvan a „Közösség” funkció a csatornámon nincs aktiválva, tehát valójában nem „közösségi média”; Ennek ellenére a mai napig 20 feliratkozó van. Hogy az egészet a perspektívába helyezzük, Mr. Beast (2012 óta aktív) jelenleg a legsikeresebb YouTuber, és 328 millió feliratkozója van.

A Daft antiszociális közösségi hálózat megjelenése óta én is használom, sőt az utolsó öt bejegyzésemet RSS-en keresztül integráltam a blogomba. Izgalmas módon a Daftnak megvannak a maga kihívásai az RSS-sel, vagy az RSS-olvasómnak a Dafttal – ami megérhet egy kis vizsgálatot néhány informatikus hallgató számára.

Így a Daft-tal továbbra is használom a közösségi médiát, nevezetesen a „Antiszociális közösségi hálózat minimalisták számára“. Ezt azonban csak elolvashatod, és itt a blogomon keresztül kellene válaszolnod.

És ha még ma is odanézel, megtalálod az aznapi versjavaslatomat, benne egy izgalmas recenzióval - és valahogy illik Phillip Larkin a mai blog témában.

„Az akaratváltozás azt jelzi, hogy az elme sodródik, most itt, most ott jelenik meg, ahogy fúj a szél.”

Seneca, 4. könyv, 35. levél (2023: 237)

---