5.6.02022

Newport Beach | © Bettina Kümmerle

Hamlet

Tegnap láthattam a Hamletet operaelőadásként. Bevallom, addig nem tudtam, hogy létezik egyáltalán ennek megfelelő opera. De ha előre átgondoltam volna, bizony szokatlannak tűnt volna számomra, hogy egy ilyen népszerű darab, amelyet bő 400 éve játszanak, nem lesz operaként is elérhető.

Így hát tegnap megtudhattam, hogy a Metropolitan Opera Hamlet című opera mellett melyik Brett Dean Ausztráliában 2017-ben mutatták be, vannak más operák is. A Metropolitan Opera a verzióját választotta Brett Dean elhatározta, hogy jelzésként szolgálhat arra, hogy ebből a darabból nemcsak nagyon nehéz operát csinálni, hanem azt is, hogy az is Brett Dean talán eddig a legjobb volt.

Mindenesetre a zene nem csak megszokást igényelt, de az énekeseket is kihívás elé állította. A karmester Nicholas Carter egy interjúban jelezte, hogy ez is kihívás volt számára, amit utólag szívesen fogadott.

Az előadás során csak csodálni tudtam az énekeseket, ahogyan összhangba hozzák a szöveget és a zenét, és több gesztust, mozgást mutattak, mint az operákban általában. Azok tetszettek Brenda Rae legjobb Opheliaként. Szerintem Rosencrantz és Guildenstern integrálása a darabba kevésbé sikerült - de erről a két énekes nem tud mit tenni -, és egyik-másik pofonbetét sem tesz igazat a Hamletnek, mint anyag.

Az operára jellemző volt az operaelőadás után négy idős hölgy beszélgetése, amit végighallgathattam. Miután mindannyian az egekig dicsérték az operát, a legidősebb hirtelen megkérdezte a barátaitól: "És tetszett az egész?"

feltérképezetlen terület

Nagy megdöbbenéssel olvastam ma, hogy ma már az állítólagos érdeklődő embertársak is a jövő nemzedékeinek alapvető tudása közé sorolják az információs technológiát, és ezzel de facto jó formává teszik Németország, Európa és a demokrácia szokásos rombolóinak "újföldi fecsegését". Az önálló cselekvés és gondolkodás egyre népszerűtlenebbé válik – elég, ha bármilyen bizonyítvánnyal és diplomával integethetsz, és már az sem számít, hogy valóban megszerezted-e.

Így van ez velünk az információs technológiával is, ahogy akkoriban a demokrácia esetében Mecklenburgban. Örömmel idézek ezzel kapcsolatban – nem, nem Otto von Bismarck, hanem a szociáldemokraták Franz Starosson, aki a schwerini tartományi parlamentben tett nyilatkozatával "Mecklenburgban is végre érvényesül a demokrácia, itt egy olyan országban, ahol azt mondták, 500 év múlva minden eljön.' az egész több mint 100 évvel ezelőtt és - mai szemmel nézve - egész országunkra összefoglalta. Otto von Bismarck az 500 évet politikailag korrekt 50 esztendővé tette, és ezzel megmutatta, hogy már akkor is jobban ismerte polgártársait, mert az „50 év az idők mögött” még ma is jól működik nálunk – legalábbis ami az informatikát illeti.

Természetesen minden voltam, csak nem jó, szorgalmas vagy legalábbis kellemes tanuló, de a hetvenes évek végén még nekem is be kellett látnom, hogy az életem nem lenne lehetséges informatika nélkül. Így jóban-rosszban részt vettem egy számítógépes tanfolyamon az iskolában. Az iskolai számítógép akkor – nem lepődnék meg, ha még ma is – egy asztal méretű Wang volt, 1970 ezer RAM-mal. És ha jó volt a kapcsolatod a tanárral, kinyomtathattad a saját magad által írt számítógépes kódot, ami akkoriban feltétlenül szükséges volt, legalábbis a normálisabb emberek számára.

És sajnos az akkori félelmeim igazak voltak, mert legkésőbb az 1990-es évekre a munka világában egyetlen félig produktív ember sem nélkülözhette az alapvető informatikai ismereteket. Ez elkerülhetetlenül egy teljesen új típusú alkalmazotthoz vezetett társadalmunkban, akik egy egész életüket le tudják tölteni anélkül, hogy legalább valaha is tudnák, mi a különbség a fax, a fénymásoló vagy akár az iratmegsemmisítő között, nem beszélve a programozásról vagy más eszközök használatáról. — Nem fogadom el a Microsoft pasziánszát vagy a Moorhuhn lövöldözős játékot, még akkor sem, ha ezek miatt kellett egyik-másik főnöknek, osztályvezetőnek mindig a legújabb számítógépet tenni az asztalán.

És legalább amióta elterjedt a hír, hogy az internetet Facebookra, YouPornra vagy a közelgő nyaralás megtervezésére is használhatod, nálunk általános gyakorlattá vált, hogy legalább minden „irodai dolgozónak” – a fekete penésznek – számítógépnek kell lennie. íróasztal. Egyébként nálunk már 20 éve is így volt!

Tehát, hogy visszakanyarodjunk a kezdetekhez, egyáltalán nem értem, amikor az emberek azt hirdetik, hogy az információs technológia új terület, vagy hogy a jövő nemzedékek alapvető tudásának részévé kell válnia. Meggyőződésem, hogy aki nem tud ma egy adatbázist programozni vagy legalábbis üzembe helyezni, annak nincs helye hatóságainkban, és mielőbb el kell bocsátani!

a nap születésnapja

Pancho Villa

---