Tartalomjegyzék
kémények
Évtizedekkel ezelőtt hiába reménykedtem abban, hogy két Heilbronn melletti atomerőmű felváltja a széntüzelésű erőművet, de később rá kellett jönnöm, hogy nem lehet csak úgy megszabadulni azoktól a dolgoktól, amelyekkel pénzt lehet keresni – különösen akkor, ha a hosszú távú hatások és tényleges költségek, amelyeket valaki más fizet.
Így nem meglepő, hogy széntüzelésű erőművünk még mindig füstölög. Azt is meg lehet érteni, hogy továbbra is ragaszkodunk a nagyerõmûvek koncepciójához, hiszen ez a lehetõ legjobb bevételt kínálja a megfelelõ vállalatoknak a lehetõ legkisebb ráfordítással vagy akár felelõsséggel. Egy új gázerőmű tehát csak érthető és remélhetjük, hogy ez kevésbé lesz egészségkárosító, mint elődei.
Hogy mi lesz a kéményekkel és a felesleges erőművekkel, az még a csillagokban van. Most abban reménykedünk, hogy az üzemeltető ezeket nem „történelmi tárgyként” adja el nekünk, és végső soron nekünk kell finanszíroznunk a fajoknak megfelelő és költséges ártalmatlanításukat. De valószínűleg addig álldogálnak a környéken, amíg unokáinknak nincs más választásuk, mint végleg megszabadulni tőlük. Tippem unokáinknak: a kémények állhatnak a saját nagyszülei teljes felelőtlenségének emlékeként!
Európai törzsvendégek asztala
Nem mindegy, hogy tisztán virtuálisan vagy ténylegesen a helyszínen találkozunk. Így találkozhattak tegnap újra az elsősök európai asztalos találkozni, bár észrevehettem, hogy a valóságban kicsit másképp nézel ki, mint a képernyőn.
Külön örömömre szolgált, hogy a jó ételek mellett két olyan témát is megbeszélhettünk, amelyek mindenképpen szóba jöhetnek a közelgő szövetségi választási kampányban.
street art
Tegnap nem sokkal 16.00 óra előtt az Urbanstrassén egy férfi hívta fel magára a figyelmet, mert először egy fához, a mozgó autókhoz, majd egy autókereskedés ablakaihoz pisilt. Álca és bepisilés készsége rögtön utcaművészt sejtet, pláne úgy, hogy egy járókelőt fél piruettel és ügyes csípőlendítéssel körülpisilt, újra boldoggá tette a mozgó autókat, ismét a kirakatnak szentelte magát, míg végül kis híján szegélyezte a fát.
Az előadás időtartama minden urológust boldoggá tett volna, és engem is, mert most már biztos vagyok abban, hogy az ilyen "utcai művészet" nem csak az északi városra és a Neckar mérföldre korlátozódik. Az egyetlen kritika az lenne, hogy ezeknek a művészeknek továbbra is eltiltották a fellépést Heilbronn keleti részén és a Neckar-kanyarban; a városvezetés itt lehetne bőkezűbb.
A városvezetés nagyon könnyen és egyben költséghatékonyan is bemutatkozhatna a kultúra előmozdítójaként, ha most már az utolsó nyilvános illemhelyek bezár. Az így megtakarított pénzből ezután további adminisztratív személyzetet lehetne alkalmazni, akik kizárólagos felelősséget éreznek a heilbronni utcai művészek koordinálásáért és reklámozásáért.