17.1.02023

Kiemelt fotó: stand a CMT-nél

kávé

Ma ismétlésem és egy nyilvánosan hozzáférhető kávégép spontán tisztítása után volt egy kávé. A beszélgetőpartneremben az volt a különleges Detlef Stern. Ezúttal szinte már nem a projektmenedzsmentről volt szó, mert valószínűleg mindketten túl sokat beszéltünk erről az elmúlt hetekben. Számomra azonban továbbra is izgalmas marad, hogy az "én" tanítványaim hogyan fognak most teljesíteni. Jelenleg nem tudom, mit csinálhattam volna jobban. És így meg kell várnom a vizsga eredményét, majd értékelnem kell azokat.

Holnap pedig egy Zettelkasten körrel folytatjuk – nem kényezteted magad mással. Szégyenszemre be kell vallanom, hogy az elmúlt napokban elhanyagoltam mind a kirakott könyvek elolvasását, sem a saját cédulám megtöltését. De mit fogok újra csinálni, amint befejeztem a vizsgát; Csak próbálom kitalálni ennek a legjobb módját.

Munkavállaló

A politikai berendezkedésnek különösen mindig több alkalmazottja van, mint amennyi szükséges. Azok az idők pedig, amikor egy országgyűlési képviselő összejött egy titkárral, rég elmúltak. Ha ez jó a politika minőségének, akkor senki sem kifogásolhatja, ha több az alkalmazott. És amíg nem próbálják magukat képviselőként generálni, vagy akár a képviselők parlamenti szavazásán sem vesznek részt, addig a világ félig rendben van.

Bár ezeket az alkalmazottakat is mi, mint állampolgárok támogatjuk, továbbra is a nép választott képviselőinek felelőssége marad – és ha már nincsenek ott, akkor a megfelelő alkalmazottak költségei is megszűnnek. Néha ezeket az alkalmazottakat átadják az utódoknak, aminek természetesen van értelme.

Sajnos a dolgok időközben egészen másképp alakultak! Nemcsak a leszavazott politikusok maradnak a politikai apparátusban, akár akarják a választók, akár nem, és egyre inkább maga a politikai apparátus mellett találnak jól megélhetést a minisztériumokban és a közigazgatásban, valamint az állami vállalatoknál, hanem egyre több törődés. célja annak biztosítása, hogy alkalmazottaik a minisztériumokban és a közigazgatásban a hivatalokban és funkciókban minden képzésen és képesítésen túl legyenek.

Így az is teljesen érthető, hogy ma éppen azok az állampolgárok, akik tanulási és teljesítményproblémákkal küzdenek, a politikai berendezkedésen – a pártokon – keresztül pozícionálják magukat a legmagasabb közigazgatási tisztségekbe, majd megkapják azokat is. Csak idő kérdése, hogy mikor vonulnak nyugdíjba az utolsó olyan adminisztratív munkatársak vagy minisztériumi tisztviselők, akik még alapos szakmai felkészültséggel, vagy akár a legjobbak közül kerültek be tisztségükbe, hivatalukba.

Ma lenne értelme, amikor a közigazgatási apparátusainkat teljesen feltalálják, és a lehető leghatékonyabban kell dolgozniuk, nem a pártnyilvántartást, a pártarányos képviseletet, a pártkvótákat vagy az egyéni képviselők hatalmát nézni a leendő alkalmazottak kiválasztásakor.

Teljesen logikus, hogy azok a polgárok kötelesek ezt megtenni, akik sikeresen elvégezték oktatási és képzési rendszerünket, és rendelkeznek a minisztériumi és közigazgatási munkához szükséges képesítéssel is.

A pártközpontokban és a párthoz kötődő alapítványokban állást kell biztosítani azoknak a képviselőknek, akiket az állampolgárok már nem akarnak, vagy alkalmazottaiknak, akiket más képviselő nem akar – ezt nyugodtan a pártok társadalmi összetevőjének vagy kötelezettségének is lehetne nevezni. Ha azonban a pártok arra a következtetésre jutnak, hogy ezeket a párttagokat ott nem lehet produktívan felhasználni, vagy akár annak a veszélye is fennáll, hogy ott kárt okoznak, akkor teljesen szó sem lehet arról, hogy ezeket az embereket a mi közigazgatásunkban, ill. még a minisztériumok is megsemmisítették!

Vásár

A tegnapi napot főleg a stuttgarti CMT-ben töltöttem. Ennek semmi köze nem volt a turizmushoz, a szabadidőhöz vagy az utazáshoz, de nagyon vonzó nap volt, amit nagyon érdekes és eredményes beszélgetésekkel tudtam eltölteni.

És volt egy kis idő rácsodálkozni az ottani ajánlatokra. Lenyűgöző, amikor olyan mobilházakat találsz ott, amelyekbe magadba hajthatsz, vagy létra segítségével kell felmászni, mint egy lovagvárban. De itt is felvetődik a kérdés, hogy valójában kinek van szüksége ilyesmire, és nem túlméretezett-e egy kicsit, különösen, ha kicsit a saját kerítésén túlra tekintünk a világ többi részére – aminek tulajdonképpen egy utazási vásár lenne. ideálisan alkalmas.

Így hát az egészet úgy képzelem el, mint egy gigantikus mobilházak armádáját, amelyek e világ nyomornegyedein gördülnek át, majd este együtt hajtanak egy csoport vagonban, hogy zavartalanul ünnepelhessük a helyi szokásokat az egzotikus országokban. De minden ha és de nélkül ezek a dolgok lenyűgözőek voltak, még a kissé karcsúsított verziókban is.

És mivel ezeket általában csak arra használják, hogy elzárják a saját bungaló kilátását, vagy egy rövid sétát követően néhány országúton Heilbronnba, hogy jobb minőségű fagylaltot együnk Heilbronn sétálóövezetében, meg tudom szokni őket, hiszen ez a virágzás Az ipar a munkahelyek és a gazdaság megőrzését szolgálja, és megakadályozza, hogy néhány lendületes nyugdíjas egyre jobban bekapcsolódjon a politikába és a társadalomba.

Még jobban lenyűgözött, hogy ma mit értünk fenntartható utazáson, és a kempingezés a négycsillagos szálloda luxusa nélkül szinte már nem is létezik. Így nem lepett meg, hogy a közelgő vakációs napokat a tanyán stílusosan, kissé túlméretezett borszippantókkal koccintották meg; ha én is megállnék ott, akkor arra számítok, hogy a kecskék és a disznók legalább Gucciba vannak öltözve.

Ahogy az egy nyilvános vásárhoz illik, több mint nagyon látogatott volt, és ilyenkor feltehetjük a kérdést, hogy egyáltalán vannak-e problémáink Németországban? — eltekintve talán attól, hogy idén nem megy olyan jól a síelés; de csak azoknak a keveseknek, akik ezt nem akarják megtenni a helikopterrel és a gleccserrel.

Ezért megértem az olvasóimat, akik időnként vitázással vagy akár szarkazmussal vádolnak, és azt tanácsolják, hogy bírálatkor tartsam vissza magam egy kicsit – főleg, ha megengedem magamnak, hogy nevén szólítsam a felelősöket.

Kétségtelen, hogy mindannyian túl jól vagyunk! Meddig még?

---

olvasási ajánlás

Adder Péter ma arról írA tudománynak meg kellene oldania“. Következtetései a következők:

„Még a tudományos „tények” is vélemények, jóllehet megalapozottak, ellentétben sok személyes véleménnyel. A vélemények olyan kijelentések, amelyek nem tartalmaznak "igazsággaranciát". A vélemények még olyan állítások is, amelyek igazságtartalmát sem ellenőrizni, sem meghamisítani nem lehet, pl. B. mert rossz logikával vannak megfogalmazva. Akkor miért kellene felháborodnunk más véleményeken?”

Adder Péter, A tudománynak ítélnie kell (17.1.2023.)